AZ 5-7. HÉT ESEMÉNYEI SPANYOLORSZÁGBAN

AZ ÖTÖDIK HÉT ESEMÉNYEI

GYORSAN PERGŐ HÉTKÖZNAPOK
Tekintettel arra, hogy az ötödikén kapott ösztöndíj már igencsak a végét járja, ezen a héten semmilyen "nagyobb" utazást nem tervezhettünk be a környéken. Így csak Calafell közeli játszótereit fedeztük fel délutánonként, illetve "csak" a tengerpart és a szálloda környéke voltak a célpontjaink. Persze ez nem panasz, hiszen még mindig tart a csodálatos környék okozta álmélkodás. Napközben, mikor a nyelvóra ebédszünetében körbeüljük a medencét a napsütötte udvaron, és a nyugágyakon hátradőlve kávézgatunk, teázgatunk, élvezzük az októberi verőfényes napot, bizony sokszor elhangzik az, hogy mennyivel jobb itt, mint mondjuk ügyelni. Az időjárás még mindig nagyszerű, reggelente hűvös van, 13-18 fok, de napközben erősen süt a nap, és bár árnyékban 22-24 fok van, a napon sokkal melegebbnek érezni. Kora délutánonként rövidnadrágban és pólóban lehet menni a tengerpartra, és a víz is kellemes még egy kis fürdésre (már csak szigorúan felnőtteknek), bár kiszállni a vízből a hűvösebb szél miatt nem igazán akaródzik. Így többnyire csak lábáztatás és napozás lesz a dologból.
A hét elején sajnos ismét köhögni kezdtek a gyerekek, így három napot kénytelenek voltak kihagyni az oviból. Nem volt szerencsére lázuk, csak köhögtek ill. az orruk folyt. Gyorsan elkezdtük a kezelést (lándzsás útifű, gyógynövényes orrcsepp, bő folyadék) és így antibiotikumra nem volt szükség. Csütörtökön már újra mehettek közösségbe, és szerencsére továbbra is nagyon rendesen viselkednek az oviban. Nem sírnak, és egyre többet tanulnak. Mindketten már legalább 3 svéd gyermekdalt el tudnak énekelni, és egyre több szó bukkan fel ismerősként. Tanulták már a főbb színeket, gyümölcsöket, néhány állatnevet, az arc részeit és a számokat Marciék 5-ig, Erkiék 10-ig. Egyik nap Erki megkérdezte, tudom-e hogy mondják, "rakjatok rendet!". Gondolkodnom kellett, és nem ugrott be elsőre, de ő mosolyogva kisegített... Érdekes, hogy míg az oviban a kicsik nagyon rendesen viselkednek, hazaérve mindkettő gyakran "megvadul". Tudjuk, nem ritka jelenség ez, hiszen valahol ki kell, hogy tombolják magukat, de azért eléggé próbára teszik a türelmünket. Természetesen mindig akkor válnak a legkevésbé kezelhetővé, amikor nekünk a legjobban kellene tanulnunk, mert több házit kaptunk, vagy nyakunkon a pénteki teszt. Ráadásul a gyermeknevelésben még a falak vékonysága is egy fontos tényező, nem lehet kellemes hallgatni ha megy a hiszti Závaczkiéknál és kicsit erélyesebben szólok rájuk. A kollégák/szomszédok persze toleránsak, hiszen ez kölcsönös: mi is gyakran halljuk a mások életének zajosabb pillanatait.

CIUTADELLA IBERICA
A hétvégén elsétáltunk Calafell egyik nevezetességéhez, a Citadellához. (Katalánul Ciutadellának hívják) Ennek apropója az volt, hogy hosszú ideig tartó felújítás és régészeti munkálatok után épp most szombaton nyitották meg újra a nagyközönség előtt. Az első két napon ingyenes volt a belépés, ezt ki is használtuk. Megtudtuk, hogy ezen a helyen Krisztus előtt 5-600-ból találtak már régészeti leleteket korai településekről, majd a rómaiak porig romboltak itt mindent, de aztán építkeztek is. A jelenlegi romok egy részét mostanra helyreállították, és kiállításokat rendeztek be. A szombati nap különlegessége volt, hogy különböző pillanatokat, élethelyzeteket mutattak be a régmúlt idők Ibériájából. Az egyik szobában két kis malomkő között különböző gabonákat őrölt egy koma, aki szívesen átengedte a munkát a turistáknak. Az őrölt lisztet átvittük egy szomszédos helyiségbe, ahol két asszony lepényt sütött belőle. Ezt is csinálhattuk magunk, gyurmázhattunk kicsit a tésztával. A lepény (kenyér) vékonyra nyújtva gyorsan megsült, és már ehették is a gyerekek (és mi is persze). A következő kis helyiségben különböző régi receptek alapján készült finomságokat kóstolhattunk, egy asszony helyben kotyvasztott valamit babból, zsírból és fűszerekből, ez nem volt valami jó szagú, így inkább az asztalon sorakozó korábban elkészített ételekből kóstolgattunk. Egyik másik tényleg ízletes volt, de arra nem vállalkozom, hogy kitaláljam miből készülhettek. A sonkát felismertem, abból bőven vettünk is. Kóstoltunk még eredeti ősi recept alapján készült sört is, ami nem igazán hasonlított arra, amit ma sörnek hívunk. A lányok szerint inkább megbuggyant savanyú uborkalére emlékeztetett. Sok nem fogyott belőle, bár a pasi aki jószívvel kínálgatta, kissé kapatosnak tűnt már...  Másnap, vagyis vasárnapra más programokat is ígértek, így aznap is elmentünk. Ekkor kézművesek fogadták a látogatókat. Volt aki ércet olvasztott és különböző fémtárgyakat öntött belőle, egy másik pacák agyagtéglát készített, a gyerekek is agyagozgattak kedvükre, mi is gyurmáztunk kicsit. A remekműveket aztán (többé-kevésbé) kiégethettük egy kemencében. A katonaruhákba öltözött hagyományőrzők megengedték, hogy megforgassuk pajzsaikat és kardjaikat-lándzsáikat. A pénzverőknél kalapáltunk magunknak néhány krajcárt, és lassan el is telt a nap. Hazafelé menet Erki kijelentette, hogy nagyon jól érezte magát a "Cicadellában", és máskor is jöjjünk el megnézni a "kézművészeket"...

SVENSKA
A nyelvórákon a megszokott tempóban menetelünk, a tanárok már minden hosszabb magyarázatot is svédül mondanak, valaki számolta az új szavakat, messze túlhaladtuk már az 1000-t. A nyelvtani szabályok tekintélyes részét átvettük, és most már azt vesszük észre, hogy olyan mondatokat is össze tudunk rakni, hogy  magunk is elcsodálkozuk. Az óvónőkkel már jó ideje csak svédül beszélünk (természetesen mindegyik kiválóan beszél angolul is), és ők is svéd nyelven írják le a heti értékelésüket az oviban történtekről és kéréseiket az otthoni gyakorlásokra vonatkozóan számunkra. Hétfőn Erika óra előtt lement a tanárnőjükhöz, majd nagy levegővétel után svédül elmondta, hogy a gyerekek köhögnek, folyik az orruk, és nem mennek ma óvodába, ezért ő sem tud jönni suliba, de legyen szíves megmutatni, hogy meddig fognak haladni aznap a könyvben. A tanárnő még kérdezett egyet (van-e lázuk), és mikor erre is (nyelvtanilag) kielégítő választ kapott, kezet nyújtott Erikának kifejezte sajnálatát majd mosolyogva gratulált ahhoz, milyen jól el tudta ezt mondani. Az órákon sokat hallgatunk magnóról szövegeket, párbeszédeket, illetve nézünk a svéd TV-ből felvett kisebb műsorokat. Ezekhez kapcsolódóan feladatmegoldások és megbeszélések vannak. Azt nem mondom, hogy elsőre mindent prímán megértek, de a harmadik hallgatás után már apróbb részleteket is meg tudok fejteni, és ez remek érzés. Meg kell még szokni, hogy azért mindenki egy kicsit másképpen beszél, és az egyéni hang/szóképzési különbségekhez még társul a dialektusok különbözősége. Bizony vannak szavak, amiket másképp ejtenek még az egyes tanárok is, de a különbség nem veszélyes, és nyilván mindenki megérti miről van szó. A legjobban persze a saját tanáromat értem, mert őt hallgatom a legtöbbet. Ráadásul szép tisztán is beszél, és igyekszik olyan szavakat használni. Az oktatás segédanyagai között természetszerűleg helyet kapott az internet is, rengeteg webcímet kaptunk, ahol akár nyelvtani gyakorlatokat végezhetünk, akár szövegértést gyakorolhatunk, svéd rádiót hallgathatunk, svéd TV-t nézhetünk. Ígéretet kaptunk arra is, hogy a szálló műholdas csatornái közé betesznek egy svédet is hamarosan. Délutánonként továbbra is járunk a beszélgetős kiscsoportos foglalkozásokra, ilyenkor mindig kicsit több szót kap az ember, és jól jön sokszor a tanári jelenlét, kontroll. Jövő héttől kicsit változik az órák felépítése, új tanárok is érkeznek a régiek mellé. Az orvosokat átcsoportosították nagyjából szakmacsoportok szerint, az eddigi 2 orvoscsoportból 3 lesz. Én a "manuális" orvoslást folytatók között leszek, más nőgyógyász, sebész, belgyógyász, ortopéd és fogász kollégákkal együtt. A délelőtti általános svéd mellett délutánonként majd egyre inkább az orvosi munka során felmerülő szókincset, párbeszédeket, szaknyelvet sajátítjuk el. Pl. a pszichiáterek, háziorvosok külön csoportba kerültek, és ez így érthető is. Kíváncsi vagyok milyen lesz a folytatás, erről majd a jövő heti beszámolóban tudok írni. Erikáék maradtak együtt, és mivel többnyire nővér végzettségűek vannak a hozzátartozók között, nekik is lesz külön képzés az egészségügyi szaknyelvből.

A HATODIK HÉT ESEMÉNYEI

CSAK A MIÉNK AZ EGÉSZ SZÁLLODA!
A szállodai életünkben egy jelentős fordulópont következett be a héten: a vendégek előtt bezárt a hotel. Persze nekünk nem kellett elhagyni az apartmanokat, az eredeti tervek szerint maradunk december 20-ig, csak annyi történt, hogy mivel vége a szezonnak, nem fogadnak több vendéget az idén. Ennek megfelelően a szálloda főbejáratát és a recepciót is bezárták, mi a saját épületszárnyunk külön bejáratán át járkálhatunk ki s be az utcáról. Ez a bejárat eddig zárva volt, most mindenki kapott egy külön kulcsot hozzá. A személyzet is jelentősen lecsökkent, vagyis csak reggel 8 és délután 5 között van itt egy pár alkalmazott, akik az ebédünket készítik elő és mossák a mosodában a ruháinkat és az ágyneműinket. Délután 5 után pedig már csak mi vagyunk az egész szállodában! Ez elsőre jó bulinak tűnt, de azért az alábbi eset után már nem annyira: Történt, hogy a zárás előtti napon délután (vasárnap) mindenkinek kiosztották a külső ajtó kulcsát és a szobákhoz is új mágneskártyákat kaptunk, a régieket elvették. (A szobaajtók nem hagyományos kulccsal, hanem mágneskártyával nyílnak). Nem próbáltuk ki az új kártyát, és este 21:30-kor, mikor holtáradtan hazaértünk az esti csavargásból a gyerekekkel, nem nyílt a szobaajtó... sokadjára sem. Hiába próbálgattuk az új mágneskártyát, nem jutottunk be. Végül becsöngettem a szomszédomhoz (magyar ortopéd kolléga), és az erkélyükről átmásztam a mi erkélyünkre az ötödiken. Az erkélyajtó szerencsére résnyire nyitva maradt a szellőzés miatt, így be tudtam jutni, és belülről kinyitni az ajtót. Másnap némi méltatlankodás után kaptunk két új, működő mágneskulcsot. Ha lett volna este recepció, ezt azonnal ki tudták volna adni. Egyébként azért van egy telefonszám amit vészhelyzet esetén fel lehet hívni, így azért korántsem drámai a helyzet.
A szálloda udvarán nem engedték le a medencéket, csak a nyugágyakat élükre állítva azokból mintegy falat képezve körülvették őket, hogy bele nem potyogjanak a gyerekek. Kicsit furcsálljuk, hogy egész télen így lesznek a medencék tele vízzel? Attól nyilván nem félünk, hogy befagy, de azért csak potyognak bele a pálmákról a datolyák meg más levelek. a vízforgató megy ugyan, de az nem szedi ki a lesüllyedt piszkot. Azt egyébként egy elmés szerkezettel takarították eddig: egy hatalmas "porszívót" vezettek be hosszú nyéllel a medence fenekére, azzal szívták össze a leülepedett piszkot. A déli szendvics ebédünk megmaradt, azzal a különbséggel, hogy most már nem készítik el a szendvicseket készre, hanem mindenki maga keni-pakolja a bagettjét. Örvendetesen bővült a kínálat is, már többféle felvágott, sonka, sajt és lekvárok sorakoznak, igaz kicsit tovább tart, mire összedobjuk a harapnivalót, de nem bánjuk. Ha jó az idő -és többnyire azért jó-, kint eszünk a pálmák alatt, ha épp nagyon hűvös lenne vagy csöpörög az eső, akkor benn az étteremben. Az idő még mindig kegyes hozzánk, hétfőn például olyan melegen sütött a nap, hogy délután kimentünk fürödni a tengerre. A víz csendes volt és rendkívül tiszta, messzire be lehetett gyalogolni, miközben gyönyörűen látszott a tengerfenék.

ORVOSI SVÉD NYELV
Így a hatodik hét táján az oktatásban is volt egy kis változás, ahogy azt már a múlt héten beharangozták. Délelőtt továbbra is a "régi" menetrend szerint az eddigi tanárokkal mennek az órák, itt az általános svéd nyelvet tanuljuk. Még mindig vannak új nyelvtani szabályok amikkel találkozunk, és folyamatosan bővül a szókincs is, azonban egyre többet beszélgetünk. A beszélgetések általában irányítottan indulnak, pl. a tanárnő feldob egy témát, amiről elindul a beszélgetés, majd egyre messzebb jutunk, egyre újabb dolgok kerülnek elő, egyre kötetlenebb az egész. A szókincs hiányosságait is fel tudjuk így térképezni, újabb és újabb kifejezéseket tanulunk ezáltal. A héten aztán az az ötlet született, hogy minden héten egy napot, a hétfőt szánjunk arra, hogy egy előre megadott témáról részletesen beszélgetünk. Rövid tanakodás után tucatnyi témáról állítottunk össze egy listát, ezeket vesszük sorra hétfőnként. Legközelebb a bevándorláspolitika, a külföldi munkavállalás, rasszizmus kerül terítékre, ehhez a hétvégén mindenkinek előre (szabadon) szógyűjtést kell végeznie, hogy ne a nulláról induljunk. Az ebédszünet után egy új tanárnővel  az orvosi svéd nyelvet tanuljuk. Itt nemcsak az egyes szervrendszerek felépítésének és működésének szókincsét tárgyaljuk, hanem az orvos-beteg kommunikációt is. Újabb könyveket is kaptunk (ingyen), így már svéd egynyelvű orvosi szótárunk és a leggyakoribb betegségeket egyszerű svéd nyelven bemutató könyvünk is lett. Az új tanárnőnk egy kb. 60 körüli özvegyasszony, de itt senki nem gondoljon holmi vén szipirtyóra! Korábban jogászként betegjogi képviselőként dolgozott, de ezt abbahagyta és inkább oktatni kezdett. Előbb jogot, majd egyre inkább svéd nyelvet. Volt, hogy főiskolán, volt hogy menekülteknek, majd néhány éve már csak külföldi orvosoknak. Ez utóbbit nagyon élvezi, szeretné sokáig csinálni. Igazi világjáró matróna, bejárta a bolygónk minden zegét-zugát, beszél egy rakás nyelvet, és tele van tenniakarással.

EGY LAKÁS HUDIKSVALLBAN?
Pénteken a MediCarrera egyik képviselője adott egy "házi feladatot" a hétvégére: kaptunk egy alaprajzot egy lakásról és egy Hudiksvall térképet, amin be van jelölve, hol helyezkedik el. Hétfőig tanakodnunk kell, megfelelne-e első otthonunknak Svédországban. Egy 114 négyzetméteres 4 hálószobás + nappalis + étkezős 3.emeleti bérlakást találtak, nagyon közel a kórházhoz. A havi bérleti díj +rezsi a várható nettó kezdő (ügyelet nélküli) fizetésem 1/3-a lenne. Összehasonlításként: a magyar nettó fizetésem 77%-a ment el ugyanerre a célra, s Szegeden egy 63 m2-es 3 szobás lakásunk után fizettem ezt... Tekintettel arra, hogy az eddigi hírek szerint nem olyan egyszerű jó fekvésű lakást kapni, úgy döntöttünk el fogjuk fogadni a rendelkezésre álló adatok alapján. Megkértem a Hudiksvallban lakó magyar kollégámat, hogy nézze meg melyikről van szó, legalábbis milyen környék, milyen ház. Összességében azért megnyugtató, hogy tudjuk, lenne hová mennünk januárban.

A HETEDIK HÉT ESEMÉNYEI

SKÖLDKÖRTELSJUKDOMAR ÉS MÁS KULTURÁLIS ÉLMÉNYEK
(ejtsd: söldsörtelshüdumar... vagy valami ilyesmi...annyit jelent: pajzsmirigybetegségek) Ezen a héten efféle finomságokat tanultunk az orvosi svéd nyelvből, kicsit zúgott is a fejünk a pénteki teszten... Cukorbetegség, anyagcserezavarok alapjai, okok, tünetek, diagnózis, kezelés. Minden ahogy kell, szép sorban. Rá kell jönnöm, nem olyan egyszerű. Nem is azzal lenne a baj, ha csak egy másik orvossal kellene kommunikálni, mert az a latinon alapszik, és azt használják a svéd orvosok is. De ugyanúgy mint Magyarországon, a betegnek nem mondhatod, hogy pancreas, azt nem érti. A hasnyálmirigyet (bukspottkörtel) viszont már igen. Így mindennek meg kell tanulni a köznapi nevét is, hogy a betegekkel is értsük egymás nyelvét. Ezt aztán párbeszédekben rengeteget gyakoroljuk, hogy gördülékenyen menjen. Emellett persze tanuljuk az általános svédet is, most magáról Svédországról voltak anyagok. Nagyon tetszik, ahogy a nyelvtanulás folyamatába szépen beillesztik az országról szóló tényanyagokat: terület, lakosok száma, nagyobb városok, tavak, folyók, hegyek, államforma, a királyi család, leggyakoribb család- és keresztnevek stb. Emellett "becsempésznek" információkat a szokásaikról, ünnepeikről, ételeikről, és maguk elé tükröt tartva leleplezik saját furcsaságaikat is: pl. hogy a húsgombóchoz lekvárt esznek, vagy néha a helyeslő "ja" kimondásakor gyakran hirtelen beszívják a levegőt, amitől folyton azt hisszük, hogy meg akarnak fulladni, vagy nagyon megijedtek valamitől... Az egész amellett, hogy a nyelvezetet tanuljuk, még arra is jó, hogy felkészítsenek csökkenteni a "kulturális sokk" hatását a megérkezés után. Azt többször is elmondta a tanárunk, hogy nyugodtan lepődjünk meg bármin amit látunk-hallunk-tapasztalunk, mert lesz még így is bőven ilyen, de óvakodjunk attól, hogy ezt fennhangon kritikaként fogalmazzuk meg, főleg ne svédeknek. Egymás között tárgyaljuk ki a furcsaságaikat, és meglátjuk, meg fogjuk szokni, el fogjuk fogadni ezeket... és a kulcsmondat: ŐK IS UGYANÍGY LESZNEK VELÜNK...
Pénteken volt egy "meghívott" előadónk, egyik tanárunk kolléganője látogatott el Svédországból Calafellbe. Mindhárom csoportunk minden tagja beült az étterembe, az egyetlen helyre, ahol egyszerre ennyien elférünk. A fiatal tanárnő eredetileg Kirunából származik, ez egy 18000 lakosú messzi, sarkkörön túli lappföldi svéd bánya-és iparváros, a nevezetes svéd acél alapanyagául szolgáló vasércéről híres (http://sv.wikipedia.org/wiki/Kiruna). Egy kötetlen, beszélgetős előadás keretében mesélt szülővárosáról, arról, hogy milyen az, ha fél évig tart a tél, és pl. decemberben egyáltalán nem látni a napot, de helyette megcsodálható a varázslatos északi fény. Az egészben az volt a külön érdekesség, hogy CSAK svédül beszélt, és igen jól megértettük a mondanivalóját! Rengeteg kérdéssel bombáztuk, erre külön is kértek, hogy alkalmazzuk a tanultakat. Nagyon élveztem, és szemmel láthatóan ő is elégedett volt velünk. Nem véletlenül: már 7 hete tanuljuk a nyelvet! Persze mindenki érzi, hogy milyen messze még az, hogy folyékonyan beszéljünk, de ez a kis sikerélmény jólesett. A saját tanárnőnk még rá is tett egy lapáttal, hogy ügyesek voltunk, és higgyük el, hogy az előadó csak egy "kicsit" beszélt lassabban és egyszerűbb nyelvezettel mint ahogy egyébként tenné. Akár így volt, akár nem, kellemes délután volt.

MAGYAR "INVÁZIÓ" SVÉDORSZÁGBAN
Kezd körvonalazódni, hogy Hudiksvallban tekintélyes magyar kolónia kezdi új életét jövő év elejétől ott! Az eddigi 2 magyar nőgyógyász mellé megyünk még ketten, valamint 2 háziorvos, 1 hematológus, 1 tüdőgyógyász, 1 érsebész és a szülésznő/műtősnő felesége, továbbá a minap kaptam a hírt, hogy egy másik cég szervezésében még 3 radiológus és egy belgyógyász... és mindezen emberek szépszámú gyermekei is természetesen... és ez csak egy kisváros magyar orvoscsapata a sok közül. Erre mondták azt Magyarországon, hogy nincs tömeges orvoselvándorlás Magyarországról? Szerintem a szaktárca kezdi már kapiskálni mi kezdődött el, mert az elmúlt napok hazai hírei között ott volt az a tervezet is, hogy meg akarják béklyózni a frissen végzett szakorvosokat 2009-től, vagyis nem mehetnének el a képzőhelyükről 4 évig! Tipikus szűklátókörűség, átmeneti tűzoltó intézkedés, dilettáns megközelítés: még véletlenül sem onnan indul ki, hogy mi lehet az OKA az orvosok elvándorlásának! Ráadásul ha 4 év után lép le az orvos, csak sokkal jobban képzett, tapasztaltabb lesz addigra. Ezzel nem fogják visszatartani a megkeseredett kollégákat: ahhoz tisztességes fizetés, ügyeleti díj és megbecsülés kellene. Ezekről viszont nem esik szó sehol. A gazdasági mélyzuhanásról azonban igen, és bizony ezeket a híreket sem olvassuk itt jókedvvel. Talán pont jókor döntöttünk? Mindenesetre elég gyakran jönnek az e-mail címemre különböző magyar kollégáktól jelzések, hogy bizony ők is tervezgetik a nagy ugrást. Én személy szerint nem bíztatok kifejezetten senkit, a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia. Különbözőek a családi és otthoni anyagi helyzeteink, munkahelyünk, rokoni kötelékeink, néha motivációink is, így nincs általános recept. Óvatos vagyok, mert nem akarom, hogy aztán akinek nem jönnek be a számításai, rám haragudjon. Két eset volt a múltban ezzel kapcsolatosan: még amerikai 15 hónapos tanulmányutam után a "helyemre" ment ki egy magyar kollégám, de ő 3 hónap után hazajött, mert nem azt kapta amit várt. Rám nem haragudott, de ezzel csak azt akartam mondani, nem mindenkinek kell, hogy egyformán alakuljon az élete, és ami nekem jó, másnak lehet épp az ellenkezője is. Angliába is kijött utánunk 3 hónapos ösztöndíjas utam végén 2 srác (nem orvosok) szerencsét próbálni, miután lelkendeztünk arról, milyen jól érezzük magunkat. Ők munkát kerestek, és miután szűk 2 hét alatt ez nem jött össze nekik (mondjuk nem beszéltek jól angolul), haza kellett térniük. Az egyikük talán meg is sértődött, de nem tudom biztosan. Azóta nem beszéltünk...
Mindenesetre szép kis magyar csapat fog összegyűlni Hudiksvallban, már várom a pillanatot, amikor telefonálok  a radiológiára és magyar kolléga veszi fel, vagy a magyar érsebész kér tőlem nőgyógyászati konziliumot, én meg adott esetben a magyar belgyógyászhoz fordulok majd segítségért...  Ahhoz képest, hogy amikor először kerestem rá az interneten Hudiksvallra, és azt gondoltam, itt aztán nem sok magyar szót fogok hallani "jó messze északon" egy kisvárosban... most már nem is igazán tűnik sem északinak, sem kicsinek, sem igazán magyaroktól elhagyatottnak! A gyerekek szempontjából is remek, hogy lesznek magyar kortársaik, ez mindenkit segít majd a nehéz időkben. Talán még azt is könnyebb lesz megszervezni, ha hirtelen valakinek le kellene adni "megőrzésre" kis időre a gyerekét. Csak ne lakjunk nagyon messze egymástól.

NAPJAINK
A napi szokásos eseményekről nem tudok sok újat írni és ismételni meg nem nagyon akarok. Pénteken délután "kikapcsolódásként" suli után szerveztünk egy közös takarítást az udvaron. Mivel a szálloda csak a miénk, az alkalmazottak híján az udvart sem takarítják... a lehullott levelek pedig már kezdtek zavaró méretet ölteni. Nosza mindenki hozott egy partvist-lapátot és egy bő óra alatt tisztává varázsoltuk a lakóhelyünket. Egy kis csapatépítésnek is fel lehetett fogni, jól telt az idő. A hétvégére sajnos eső érkezett, így eléggé be vagyunk szorulva az apartmanokba, de ilyenkor szomszédolás, terefere, a gyerekeknek együtt játszás a többi kicsivel segít az unalom ellen. Belefért még egy hajvágás a fiúknak a'la Pafikám (jó lett!) és persze egy kis weboldal-karbantartás is. A gyerekeket egyébként is elég nehéz a 4 fal között tartani, Eri például már önállóan jön-megy az udvarra, intézi a maga programját. Mivel a szállóból nem tud kimenni (minden kivezető ajtó mindig kulcsra van zárva), az udvaron meg szem előtt van, engedjük, hadd önállósodjon. A probléma csak akkor van, amikor a fene nagy önállósága átcsap szófogadatlanságba, és emiatt azért vannak konfliktusok. Bár senki sem mondta neki hogyan kell csinálni, de úgy látszik ő saját maga elindult a svéd modell szerint:  "a gyermek önálló individuum, saját akarattal, ezt tisztelni kell a szülőnek"... Ezt azonban egyelőre sem én, sem a feleségem nem díjazzuk túlzottan.
Az oviban a gyerekek a családot tanulták a héten, azóta bőszen megy a pappa-mamma-syster-bror, és huncut mosollyal mindig megkérdik: -Apu, tudod mit jelent svédül az APA? (kicsit másképp ejtik, hosszabban az első A-t). Persze tudom, de mindig el kell játszani hogy "neeem, mit jelent?" -Hát azt hogy majom! Na ezek után hogy legyen tekintélyem a gyerekek előtt???
Csütörtökön meglátogatott egy fiatal szülész kollégám Szegedről, jó volt egy kicsit dumálni a hazai dolgokról. Nagy életművész a fiú, most épp Rómában van egy 6 hetes ösztöndíjjal, de talált egy 0 ft-os (igen, nulla forint) repülőjegyet a RyanAirnél, és átruccant a hétvégére Spanyolországba. Barcelonában lakott egy ismerősénél, hozzánk csak leugrott (55 perc vonattal). Este vacsi után hónunk alá csaptunk egy liter sangriát és 2 poharat, majd kimentünk a tengerpartra dumálni, hogy hadd aludjon a család. Hajnali 3-ig tartottak a megbeszélnivalók (a sangria kicsit előbb elfogyott), jó kis este volt. Másnap ment is vissza BCN-ba. Jövő szombaton pedig egy másik volt klinikai kollégámmal-barátommal találkozunk Barcelonában, ahol egy kurzuson vesz részt. Ő most amúgy Norvégiában nőgyógyászkodik, csak a változatosság kedvéért.