2009. február 14., szombat

AZ ÓVODA

AZ ÓVODA

A január hónapot a gyerekek megkapták az akklimatizálódásra, tanulva a calafelli villámrajt okozta sokkterápia első keserves hónapjából. Az ötlet jó volt, február 2-re, az első óvodai napra már kellően ki voltak éhezve egy kis ovis élményre, a közösségre, az új játékokra, így hiszti nélkül léptek be a Szivárvány Óvoda kapuján. Az ovi annyira közel van, hogy az ablakból odalátni, nem több 100 méternél a távolság. Eredetileg az egyébként szintén közeli nagy óvoda helyhiánya miatt az egyik 3 emeletes sorház aljában összenyitva néhány helyiséget ideiglenesen alakították ki ott ezt az ovit egy évvel ezelőtt, de a gyerekek száma nem csökkent, és így továbbra is működik. Jelenleg is 16 gyerek jár ide, mondjuk egyszerre még sohasem láttam ott mindegyiket. Ebből a 16-ból most 4-en lettek magyarok, és márciusban kezd még egy honfitársunk itt. Az első másfél hétben az anyukák is ott lehettek a gyerekekkel, akik villámgyorsan feltalálták magukat az új helyen, és hatalmas bulikat rendeztek. Egyszerre 2-3 óvónő/gondozónő vigyáz rájuk, akik mindegyike fiatal, és kedvesnek, gyermekszeretőnek ismertük meg őket. A benti és kinti szabad játék mellett rajzolás, gyurma, festés, ragasztás, gyönygyözés, daltanulás, mesehallgatás tölti ki a kicsik napjait. A második hét elejétől már egyre hosszabb időre maradtak szülők nélkül, majd végül a 2. hét végére sikeresen beszoktak az oviba. Érdekes, hogy a helyi szabályok szerint ha az anya nem dolgozik, és nem jár iskolába, akkor csak heti 15 órára adhatja be a gyermekét. A munkát vállaló vagy tanuló anya viszont az igényeknek megfelelően rugalmasan veheti igénybe a gyermekfelügyeletet. Az apróságok között sok a pelenkás is, és egyetlen nagy vegyes csoportban vannak, Erikánk a 2. legidősebb a közösségben, az egyik magyar kisfiú (kitűnő barátja, kicsit talán szerelme is) a legidősebb, de ő is csak 5 és fél éves. Enni-inni kapnak napközben (reggeli-ebéd-uzsonna), ez benne van az óvodai díjban. Igen, az óvodáért fizetni kell, nem is keveset. Az összeg a szülők jövedelmétől és a gyermekek számától függ, a fizetésem alapján (ez most lehetne dicsekvés is) a legmagasabb díjat fizető kategóriába estünk, a második és további gyermekek után kedvezmény jár. A havi díj így összesen 1600 korona (44800 Ft). Ha végre megkapjuk majd a családi pótlékot, az körülbelül ennyi lesz, így ebbe nem fogunk tönkremenni. A fontos azonban az, hogy a Erki és Marci kitűnően érzik magukat az oviban, szeretik a gondozóikat, és már egy hét után úgy jöttek haza, hogy a calafelli énekrepertoárjukat újabb svéd dalokkal egészítették ki. Lehet, hogy azáltal, hogy sok magyar gyerek van egy csoportban, a svéd nyelvtanulásuk nem lesz annyira rohamos, mintha egyedül kuksolnálak 20 svéd szőkeség között, de nekünk most az a fontos, hogy kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket lássunk magunk körül. A nyelv meg úgyis rájuk ragad, ez törvényszerű.

2009. február 10., kedd

A házban és a ház körül

A HÁZBAN ÉS A KÖRÜL

Akad néhány érdekesség a ház körül, amiről feltétlenül szólnom kell. Az egyik a hulladékkezelés. Amikor levittem az első szemetet, rá kellett jönnöm, hogy itt nem működnek a magyar reflexek. A hulladékot bizony szelektíven kell gyűjteni, nem is akárhogyan. Igaz, hogy van egy nagy, közös konténer, amire az van kiírva, hogy "háztartási hulladék", és ide dobhatja a lusta ember a zacskót, amiben nem válogatta szét a szemetét. A környezetbarát módon gondolkodó lakos azonban benyit a 3-4 lépcsőházanként közös, 50 méteren belül elhelyezkedő kis házikók egyikébe, és nekiáll szétpakolni a gyűjtőkbe: külön-külön a kartont, újságot, csomagolóanyagot, fémet, színtelen üveget, színes üveget, kemény műanyagot, sima villanykörtét, energiatakarékos (halogén) izzókat/fénycsöveket, elemeket. Igen, jól számoltál, 10 különböző gyűjtő! Egyébként a boltokban az automata üvegvisszaváltónál visszaváltják a betétdíjas (!) aluminium sörös/üdítős dobozokat (50 öre) és a pillepalackokat (2 SEK) is. A boltban nincs ingyenes reklámszatyor, darabja 2-3 korona. így gyorsan rá lehet szokni a bevásárlótáskára.
A lépcsőházban a földszinten tágas kerékpártárolót találtunk, ahol szerencsére nem a falnak vagy egymásnak kell támasztani a bringákat, normális tárolók fogadtak. Nincs minden bicaj lezárva, de azért inkább a lelakatolás a jellemző. Az otthon (is) használt kéthüvelykujjnyi záramnak viszont nincs párja!
Apropó zárak, ezt igazán érdemes lenne átvennünk a svédektől (bár már Amerikában is láttam ezt a rendszert): minden egy kulccsal nyílik! Nem kell hatalmas kulccsomóval csörögni, csak egyetlen kulcs kell a ház körül! Ugyanaz az egy darab kulcs nyitja a lakást, a bejárati ajtót, a bicajtárolót, a gyerekkocsi tárolót, a mosodát és a hulladékgyűjtő házikót is. Természetesen a szomszéd lakását nem. A trükk abból áll, hogy ezek hosszú fogazatú kulcsok, és ebből a sok recéből csak néhány kell a közös használatú helyiségekhez, vagyis ezen a szakaszon egyforma minden kulcs mintázata. A lakásajtót nyitó rész pedig mindenkinek más. Zseniális. És ugyanez van a kórházban is, vagyis ahová van jogosultságom belépni, azt nyitja az egyszem kulcsom. Ennyi.
A mosókonyha szintén a skandináv bérlakások érdekessége. Több lépcsőház közösen használ egy mosodát, aminek nincs külön díja, nem kell érméket bedobálni stb. de a mosószert/öblítőt mindenki maga viszi. A félreértések elkerülése végett minden lakáshoz jár egy speciális kis kulcs, amivel a mosodában elhelyezett kis táblán lehet időpontot foglalni, és a lefoglalt időpontban aztán mosni. hasonló Norvégiában is volt, ott nem volt ennyire szofisztikált megoldás, csak egy tábla és kréta, de működött. Az elméletben ragyogó módszer azonban csak az emberi gyarlóságon bukhat meg (mint annyi minden kiváló ötlet), amikor bizonyos lakók fittyet hánynak a szabályoknak, és egyszerűen akkor megy be, amikor neki tetszik. ha valaki szereti a konfliktusokat, ezt szépen be lehet jelenteni az ingatlankezelőnél, aki valamit lép az ügyben. Ezeket azok a kollégák mesélték, akik nem hoztak saját mosógépet, és belefutottak ilyen kalandokba. Mondanom talán nem is kellene, de sohasem a svédek rúgták fel a szabályokat, hanem a közelkeletről jött bevándorlótársak. Az ebből adódott konfliktusba eddig senki sem mert közülük belemenni, nem is tudom hová vezetne az.
A parkolás szintén megér egy pár sort: amíg Magyarországon minden lakótelep autótulajdonos lakosának van egy története a ház körüli parkolás farkastörvényeiről, addig itt ezt szintén okosan kitalálták: akinek kell parkoló, béreljen magának egyet a háza előtt. Nem nagy összegről van szó, de azért jár a saját parkolóhely. Ennek többféle fokozata (és ára) van, a teljesen zárható garázstól a csak tetővel fedett tárolón át a sima "csillaggarázsig". Igény szerint kérhető (a nyitott parkolóhoz is) egy elektromos csatlakozás, ami kis kulccsal nyílik, és oda lehet éjszakára rácsatlakoztatni az autó motormelegítőjét. Ez a fagyos svéd reggeleken különösen fontos. Jópofák az éjjelente parkolóban álló autók, ahogy egy "kantárral" ki vannak kötve egy-egy kis oszlophoz. Az áram díját természetesen a bérlő fizeti. A látogatókra is gondoltak: akik vendégségbe érkeztek, azoknak is ki van jelölve külön parkolóhely, oda tehetik autójukat. Ide viszont nem állhatnak a lakók! Ha egy bérlakásban laksz és autód van, muszáj bérelned saját parkolót a ház előtt és kész, nincs vita. És tényleg nincs vita.
A lakásban észlelt hibákat (vízvezeték, nyílászárók, fűtés) csak be kell jelenteni telefonon az ingatlankezelőnek, akik 24 órán belül eddig még mindig megjelentek, és elhárították a hibát. Pár apróbb hiba volt csak (csöpögő csap, dugulás, rosszul záró erkélyajtó), ezeket megoldották szépen. Az ingatlankezelőnél járva kézhez kaptuk a lakás "kontóját", ami ezesetben azt jelenti, hogy minden bérlakásról pontos nyilvántartást vezetnek, melyik helyiségében mikor volt cserélve a padló, a tapéta, a konyhabútor, tűzhely, hűtőszekrény. Ez a lista nemcsak pontos képet ad az ingatlan helyzetéről, hanem egy újabb lehetőséget is kínál: megadja, pl. melyik helyiség tapétájának vagy padlójának cseréje mennyibe kerül. Minden lakásnak van egy rendelkezésre álló összege, amit évente feltöltenek a befizetett lakbérekből, és ebből a felújítási alapból ezeket a felújításokat lehet igényelni, és az ingatlankezelő ezt végrehajtja. Mi így kértük a korábban említett 2 tapétacserét, erre várni kell 2-3 hónapot. Ha a lakos ettől türelmetlenebb, vagy sokallja a díjat, megcsinálhatja maga is: ekkor odaadják a tapétát és sok sikert hozzá! Az egyik kollégám ezt bevállalta, mi nem voltunk ennyire merészek. Kétségtelen, hogy sokkal drágábban csinálnak meg egy-egy szobát a svédek, mint egy magyar tisztes iparosember, de hát én se 120.000 ft nettóért dolgozom itt... A tapétát , a padlót vagy éppen a cserére szánt konyhabútor ajtókat, fogantyúkat egyébként mindenki maga választhatja ki az ingatlankezelő irodájában a jónak mondható választékból a saját elképzelésének megfelelően, a vágyaknak csak a rendelkezésre álló anyagi keret szab határt.

2009. február 5., csütörtök

Időjárás - Téli hideg és sötétség

AZ IDŐJÁRÁS ÉS A "RETTEGETT" TÉLI SÖTÉTSÉG

Akárki kérdez minket Svédországról, az első 4 kérdésben mindig benne van a "nagyon hideg van?" és a "hogy bírjátok a sötétséget?" páros. Igaz, hogy hideg van, és hó mindenütt, de pont úgy, ahogy a nyelvtanfolyamon már megjósolta az egyik innen származó tanárunk: hiába van -10, -15 fok, mivel nem párás annyira a levegő, ezáltal a hidegérzetünk is más, magyarul nem érezzük annyira hidegnek a levegőt. -10 fokig nem is veszek a farmer alá külön réteget, illetve a polóra elég egy pulcsi és a kabát. A tél nagyon szép, régen nem láttam már ilyennek: elég gyakran esett hó, ami nem olvad el, így mindent hó borít. Az utakról szépen letolják a vastag havat, de mivel szigorúan tilos a sózás, és csak kavicsokat szórnak ki, a hó nem olvad el az útról, és nem is válik jegessé: egy vékony réteggé tömörödik össze, amin nyugodtan lehet közlekedni. A forgalmasabb utakról persze az autók lejárják a havat, de egyelőre nem olvad sehol, így nincs latyak és locspocs, nem sározza magát az ember össze, mire begyalogol a munkahelyére. A friss, még járatlan hó borította erdei utakra kivittük az itt beszerzett szánkókat, és azzal vittük a gyerekeket a boltokba és sétálni. Néha azért bekeményít  hideg, itt Hudiksvallban volt -20 fok is, az azért csípett, nem is voltunk kint sokat azokban a napokban! A megérkezésünkkor még látványosan rövidek voltak a nappalok, reggel 8-kor még sötétben mentünk dolgozni, és délután fél ötre újra sötét lett. a közvilágítás azonban kitűnő, még az erdő szélén vezető kerékpáros/gyalogos úton is, amelyiken a boltba szoktunk menni, így nem kell vaksin botorkálnunk. Az eltelt hetekben azonban érezhetően hosszabbodnak a nappalok, így február vége felé reggel már világosban ébredünk és este 6 körül borul sötétbe a táj. Nappal azonban, amikor szikrázóan süt a nap, a havas fenyvesek látványa mindenért kárpótol.