Két hónap is eltelt, mióta az utolsó bejegyzés született. Az életünk
itt Hudiksvallban "beállt a rendes kerékvágásba", szépen pörögnek a
napok, a hetek. Teljesen megszoktuk már ezt a környezetet, otthonosan
mozgunk benne. Természetesen azért még mindig akadnak újdonságok, s
rengeteg a felfedeznivaló is. Nem unatkozunk, ezt abból is látjuk, ha a
naptárra nézünk: már 6 hónap repült el azóta, hogy ideköltöztünk. Ez
azt is jelenti, hogy az ideiglenes, féléves munkaszerződésem lejárt. A
jelzések azonban egyértelműek voltak már korábban is a munkáltató
részéről, hogy a továbbiakban is számítanak a munkámra, vagyis
véglegesített szerződést kapok. Három évig tehát biztosan maradunk még
Hudiksvallban. Örülünk, hogy így alakult, mert nagyon jól érezzük
magunkat itt. A nyár folyamán ki kellett vennem 4 hét egybefüggő
szabadságot, a júniust választottuk, s ekkor hazalátogattunk
Magyarországra. Jó sűrű programot szerveztünk, egy hosszú országjárás
következett: Szolnok, Szeged, Budapest, Újfehértó, Nyíregyháza,
Szentes, mindenhol csak rövid idő. Így sem tudtunk mindenkivel
találkozni, beszélgetni, akivel szerettünk volna, reméljük talán senki
sem sértődik meg ezen. A kollégákkal való találkozások és beszélgetések
sajnos a várt híreket hozták: semmi sem lett jobb a hazai
egészségügyben az eltelt hónapok alatt. Sőt. Szinte törvényszerű, de
többen érdeklődtek arról, hol kell kezdeni a szervezést, ha ők is
eldöntik, menni akarnak. Vajon mikor látják már be a döntéshozók, hogy
nagyon rossz irányba tart ez a folyamat? A hírekben is olvasott
"röghözkötés" csak időben odázza el a valós probléma megoldását, az
időzített bombát ezzel élesítették.
A 4 hét szabadság végére nem
igazán lettünk kipihentebbek, szerencsére volt még a visszautazás és a
munkakezdés között 4 nap, amikor igazán pihentünk. Kimentünk Hudiksvall
tengerpartjára, napoztunk a fehér homokon, fürödtünk a
Botteni-öbölben. Gyönyörű a Skandináv nyár. A gyerekek is oviszüneten
vannak, augusztusban kezdhetnek újra már az új óvodájukban, ami szintén
itt van mellettünk, és lényegesen nagyobb. Itt már jobban szét lesznek
osztva korcsoportok szerint, több alkalmuk lesz svéd gyerekekkel is
kommunikálni. Az, hogy sok magyar gyerek össze volt terelve egy
csoportba abból a szempontból jó volt, hogy felszabadultan, minden
"idegenérzés" nélkül játszhattak naphosszat, de a nyelvben nem igazán
fejlődtek sokat. Azon a véleményen vagyunk, hogy ez így volt jó, mert
megszerettek oviban járni, és a nyelvet pedig így is úgy is
menthetetlenül meg fogják tanulni, ha nem előbb, akkor utóbb. Idejük van
bőven. A nyár folyamán odahaza persze mindenki hallani akarta, mit
tudnak a kicsik svédül, persze egy kukkot sem lehetett kihúzni belőlük,
már azt hittük, a hosszú szabadság alatt "törölték a memóriát". Egy
aranyos történet azonban kicsit megnyugtatott, hogy nem így van:
A
stockholmi reptérre visszaérve még volt 1.5 óránk a vonatindulásig, így
leültünk egy kávézóba, ahol egy régi barátunkkal beszélgettünk,
kávéztunk, a gyerekek fagyiztak. Eri azonban kinézett magának egy
kókuszos sütit is az üveges hűtőpultban, és miután megette a fagyiját,
nyaggatni kezdett, hogy sütit is kér. Mivel épp alaposan benne voltunk a
beszélgetésben, és nem hatott a "mindjárt, várj egy kicsit" sem,
hirtelen ötlettől vezérelve a kislányom kezébe nyomtam egy 50 koronást,
mondván "Tessék, 5 éves nagylány vagy, tudsz svédül, menj, kérj
magadnak amit akarsz!" Eri egy pillanatra meglepődött, mert ilyen még
nem volt korábban. Majd elmosolyodott, és a legnagyobb megdöbbenésünkre
elindult a pult felé. Imádnivaló volt, ahogy a pénzt szorongatva állt
az a csöpp lány a sorban a felnőttek között. Mikor sorra került,
mondott valamit a hölgynek, aki visszakérdezett, erre Eri megmutatta
melyik sütire gondolt. Nem hallottuk a párbeszédet, mert ahhoz messze
voltak. Megkapta amit kért, kifizette, megvárta a visszajárót, majd
széles vigyorral az arcán ballagott vissza az asztalunkhoz. Hatalmas
tapssal és éljenzéssel fogadtuk. Mint az kiderült, úgy kérte (kiejtve):
"vit kóká", ami teljesen helyes és adekvát volt. És nem mondtuk neki,
mit kell majd mondania. Nem egy elveszett gyerek.
