2010. március 21., vasárnap

Egy kis lazulás - Romerska badet

Erikának márciusban volt a születésnapja, ezért a gyerekekkel együtt összedugtuk a fejünket, hogy egy meglepetést szervezzünk neki. A szülésznő munkatársaimtól hallottam arról, hogy Hudiksvalltól kb 60 km-re Ljusdal városkában (szó szerinti fordításban fényvölgyet vagy világos völgyet jelent) van egy római fürdő (romerska badet), ami nem óriási méretű ugyan, de annál hangulatosabb, igazi kikapcsolódást nyújt egy családnak. Megnéztem az interneten (www.romerskabadet.nu), majd telefonon lefoglaltam a szülinapot követő első szombat délelőttre. A tervek szerint másfél órás pezsgőfürdőzés, szauna, és Erikának 50 percnyi illóolajos egésztest-masszázs volt a programunk. Igazán ráfért már egy kis lazítás, relaxálás. A gyerekekkel nagy titkolózásban voltunk, csak annyit árultunk el Anyának, hogy meglepetés helyre megyünk, és oda fürdőruha kell. Sajnos egy nappal a tervezett fürdőzés előtt felhívtak a fürdőből telefonon, hogy a masszőr betegsége miatt tolnunk kellene az időpontonígy újabb 1 hét titkolózásra kényszerültünk, nagy kuncogásokkal, Anya cukkolásával.
Mikor eljött végre a várt nap, bepattantunk PePÉbe és 9:30-ra már Ljusdalban is voltunk. A lefoglalt időpontban csak a mi családunké volt a medence, a szauna és a hozzá tartozó öltöző, zuhanyzó és pihenőhely. Barátságos gyertyafény, halk hangulatos zene és egy kedves hölgy várt bennünket. Megmutatta mit hol találunk, majd magunkra is hagyott bennünket. A pezsgőfürdőt a kellemesen meleg vízű medencével azonnal birtokba vettük, fürdőztünk, beszélgettünk, élveztük a kellemes zenét és a nyugalmas környezetet. Kb 1 óra múlva Anya elment a masszázsra, én a gyerekekkel még nagyot hancúroztam a vízben. Épp elég volt a 90 perc, már a kicsik is kikívánkoztak a vízből. Megtörölköztünk, megszárítottuk a hajunkat, majd a fonott karosszékekben elnyújtózva eszegettük a nekünk kikészített gyümölcsöket, rágcsálnivalókat és édességeket. Hamarosan megjelent Anya is arcán széles mosollyal, majd a masszőrnő, akinek megköszöntük a kellemes délelőttöt, a különleges élményt.
Épp ebédidő lett, így megebédeltünk egy közeli étteremben, majd Hudiksvall felé fordítottuk PePE orrát, s pár perc múlva a hátsó ülések felől már csak egyenletes hortyogást hallottunk.



2010. március 8., hétfő

A Domsjö Express Hudiksvallban - és a nappalinkban

Az egész úgy kezdődött, hogy Zolika sógorom átküldött egy cikket az Indexről, annak is a Totalcar autósrovatából, amit egyébként ha időm engedi, magam is gyakran olvasgatok kiváló stílusa, tartalmas írásai miatt:
http://belsoseg.blog.hu/2010/02/28/hogyan_nem_vettem_svedorszagbol_ven_mercit

Ekkor még csak egy esti olvasmány volt az egész, de az események pár napon belül nem várt fordulatot vettek. Így ír erről az Inforádió:

http://www.inforadio.hu/hir/eletmod/hir-337787

"Önkívületben a magyarok - tízezrek követik percről percre veteránautós honfitársainkat, akik egy csaknem 50 éves autót próbálnak lábon hazahozni Észak-Svédországból. Csikós Zsolt, az Indexen futó Totalcar újságírója olyan expedíciót szervezett, amelynek sikeréért a fél ország drukkol.
A megszállottak közül a "normális" emberek általában a veteránautósokat tisztelik a leginkább, hiszen a régi autócsodák szinte mindenkit képesek magukkal ragadni. A régi autók őrültjeit persze legkevésbé sem a közszereplés és a siker hajtja, ám egyikük most mégis országos sztárrá vált.

Történelmi pillanat
Csikós Zsolt, az Indexes Totalcar újságírója "csak úgy", kicsit talán passzióból licitálni kezdett egy internetes árverésen egy 48 éves Mercedesre. Az autó svéd tulajdonosa, aki "az északi sarkkör közelében lakik", megérezhetett valamit, mert a sok jelentkező közül a nem a legtöbb pénzt megvillantó Csikóst választotta.
A blogger-újságíró a sztorit az első perctől kezdve megosztotta a világhálón figyelő érdeklődőkkel, akik arra sarkallták, hogy küzdjön az autóért. Így a jópofa cikkből hirtelen mozgalmas valóság lett: Csikóst azóta viszi a lendület, és csütörtök délben már meg is vásárolta a veterán Mercedest Svédország egy távoli pontján.

Sírnak a meghatódottságtól
A magyar internet történetében még nem volt példa arra, hogy egy magánkezdeményezés ekkora nyilvánosságot, és ennyi impulzust kapjon a világhálón keresztül.
Az autó megvásárlásának híre azonnal olvasható volt a veteránőrültek blogján. Az eseményt percek alatt 600-nál is többen kommentelték, sokan arról számoltak be, hogy megkönnyezték a hírt...

Most jön a neheze
Csikósék expedíciójának kalandjait percről percre követhetik az érdeklődők az interneten. A csapatnak már rajongói oldala is van a Facebook-on, amelyhez egyre többen csatlakoznak. A neheze most következik, hiszen Csikós Zsoltnak 2700 kilométert kell hazavezetnie a veterán autócsodával, és az út jelentős részét igen zord téli körülmények között kell megtenni."

Az eseményeket néhány hudiksvalli honfitársammal együtt mi is nyomonkövettük a világhálón, mintegy folytatásos kalandregényt. http://belsoseg.blog.hu/tags/svedorszag_ponton
A legaktívabb Melinda volt, vele tárgyaltuk ki a vállalkozás elképesztő mivoltát. Ahogy a történetet olvastuk, nyilvánvalóvá vált, hogy az öt fős csapat egyik tagja sem járhatott még Svédországban, annyira jellemző volt a rácsodálkozásuk az itt látottakra.  Felrémlett előttem, mi is pont ilyenek voltunk 1997-ben Erikával, amikor először tettük a lábunkat Svédországba, s mennyire jó volt, hogy akkor volt kihez fordulnunk itt a "világ végén", hiszen László és Ferkó, Uppsalában élő, már 70-es éveiket taposó magyar származású jótevőink ismeretlenül is segítő kezet nyújtottak nekünk a három hónapos ösztöndíj ideje alatt. Az ő segítségükkel akkor sokkal többet, és sokkal hamarabb megismerhettünk ebből a gyönyörű országból, a szokásaikból, kulturájukból, ételeikből, mindennapi életükből. Nem túlzás azt mondani, nekik is köszönhető, hogy később aztán visszatértünk ide, s itt telepedtünk le. László ráadásul veterán autós is, Erika tudna mesélni arról, mennyit pucolgatta az 1908-as, mi napig is működő Gregoire rézalkatrészeit.
A mostani autós expedíció térképét és útitervét látva az interneten hirtelen  belénk hasított a felismerés: itt fognak elmenni az E4-es autópályán Hudiksvall mellett! Rövid tanácskozás után Erikával úgy döntöttünk, hogy biztosan jólesne ennek az ötfős csapatnak, ha tudná, nem messze, alig 240km-re az úticéljuktól van egy magyar közösség, akikre számíthatnak, ha baj van. De akkor is, ha nincs. Magunkról tudjuk, milyen jó magyar szót hallani a világ valamelyik távoli pontján épp akkor, amikor nem is számítunk rá. Felhívtam még Melindát, majd megszületett a terv: miért ne hívhatnánk meg a tikkadt vándorokat egy hudiksvalli pihenőre? Egy lazacvacsora bizonyosan csábítóan hangzana...s már ment is az e-mail az ötlettel. Az internetes fórum hozzászóláokból közben kiderült, van még egy hudiksvalli magyar, aki hasonló gondolatokat küldözget lelkesen: kiderült, hogy radiológus kollégánk, Sanyesz is abban a cipőben jár mint mi, így egyesítettük erőinket. A válasz a fiúktól egy budapesti szerkesztőségi tagjukon keresztül hamarosan befutott: lelkesen elfogadják a meghívást!
Gyorsan megszereztük a kocsiban ülők egyikének telefonszámát, így sms-ben és telefonon elkezdődhetett az egyeztetés. A fiúk másnap tervezték megvenni az autót Domsjöben, majd kedvező esetben aznap el is indultak volna vele vissza dél felé, így estére volt kalkulálva az érkezés Hudiksvallba. Szállást is segítettünk nekik szerezni, Melinda kiderítette, Sanyesz lefoglalta, jöhettek a kalandorok. Az érkezés napján Erikám gyorsan bevásárolt, s nekilátott a vacsorának. Sanyeszéknál Nóra is előkapott 3 lábast, s már rotyogott is a csülkös bableves, amihez nálunk még citromborsos vajban sült lazac tejszínes kaporszósszal, svéd húsgolyó barnamártással és áfonyaszósszal, valamint  "Janssons frestelse" vagyis  a hagyományos halas-hagymás reszeltkrumpli készült. Desszertként Melinda utolérhetetlen epres muffinja, Almondy torta és a svéd hercegnő közelgő eskövőjére kiadott tortakülönlegesség, a "brölloptorta" került az asztalra. Azt hiszem a jellegzetes svéd ételekből remek ízelítőt állítottunk össze.
Mikor már minden készen állt, és kiszámítottuk a hozzávetőleges érkezési időt, átjött Gabi is, hogy gyorsabban teljen az idő, míg megjönnek. De nem jöttek. Egy érdeklődő sms-re aztán jött a baljós telefonhívás Bende Tibitől: 130km-re tőlünk baleset érte őket, egy finn kamionnal ütköztek:
http://belsoseg.blog.hu/2010/03/04/a_finn_kamionos_osszetorte_a_felig_magyar_felig_sved_mercedest

Ennek  a hírnek akkor még nyilván nem tudtuk a részleteit, az interneten sem volt még fenn semmi belőle, így kénytelenek voltunk várni a fejleményeket, amíg a rendőrök helyszínelnek és felmérik a kárt, illetve eldöntik, tudják-e folytatni az útjukat. Egy örökkévalóságnak tűt, mire jött a következő hívás: folytatják az utat, és jelentkeznek útközben, mikor már látható, mikorra érnek hozzánk. Sanyesszel kimentünk a hotelbe, mert csak éjfélig lehetett felvenni a kulcsot, s közben telefonkapcsolatban álltunk az expedícióval, akik éjjel fél egyre értek a hotelhez. Bíztatásként vittünk magunkkal egy magyar zászlót, azt lengettem lelkesen, amikor befordult a jellegzetes formájú Merci, sarkában az Opellel a hotel parkolója felé. Rövid bemutatkozás és kézrázogatás után elvezettük a csapatot hozzánk, ahol egy rendkívül kellemes estét töltöttünk el. Erről így írnak ők:

http://belsoseg.blog.hu/2010/03/05/reggeli_osszefoglalo
http://belsoseg.blog.hu/2010/03/05/gyogyir_a_sebekre

 
A dicsérő szavak természetesen jólestek, a mi szemszögünkből nézve annyit mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy egy rendkívül rokonszeves, fáradtságuk ellenére is aktív, érdeklődő és összetartó, szakmájukat, hobbijukat, az autózást szenvedélyesen szerető társasággal ismerkedtünk meg. Két órai ismeretség után már úgy éreztük, régóta ismerjük, s jól megértjük egymást. Bár szívesen folytatuk volna velük a társalgást, de az előttük álló és mögöttük kévő kalandok ismeretében mégis be kellett látnunk, hajnali fél háromkor talán jobb, ha hagyjuk őket pihenni...

Reggel a gyerekek, akik csodálatos módon végigaludták az egész bulit, csodálkozva nézték a fényképeket, és főleg Mártonka nagyon sajnálkozott, hogy nem látta a ház előtt parkoló híres-neves öreg Mercedest a törött bal hátsó lámpával.

Hitel, Világ, Stádium

Az eltelt egy év során jónéhány élménnyel lettem gazdagabb a svéd és magyar kereskedelmi bankokkal történő napi kapcsolatnak köszönhetően. Még a blog elején "BANKÜGYEK" címszó alatt írtam az első élményekről, ehhez jöttek még továbbiak. Rövid tájékozódás után már régebben úgy határoztunk, hogy Magyarországon felvett, magas kamatozású hiteleinket érdemesebb kiváltani egy itteni, lényegesen kedvezőbb hitellel. Számlavezető bankom a Swedbank kétféle típusú szabad felhasználású  és eltérő kamatozású hitelt ajánlott, melyek közül az első változó kamatozású, a kamat a mindenkori jegybanki alapkamat függvényében alakul, emelkedhet és csökkenhet is értelemszerűen, így a törlesztendő hitelkamat változó. Ezt ellentételezendő azonban rendkívül rugalmas a visszafizetés szabályozása is: lehetőség van arra, hogy a futamidő lejárata előtt előtörleszthessen az ügyfél, akár úgy, hogy megemelteti a havi törlesztőrészletét, vagy kisebb-nagyobb extra befizetéseket is tehet. Minden ilyen tranzakció során csökken a futamidő, az extra befizetéssel arányosan. A legkellemesebb az egészben, hogy tetszőleges számú alkalommal lehet módosítani a befizetéseken, s ennek SEMMILYEN KÜLÖN KÖLTSÉGE NINCS! Nem kell kifizetni a bank elmaradt kamatbevételét, nincs szerződésmódosítási díj, előtörlesztési díj, semmilyen retorzió. Egy esetben számítanak fel díjat: ha a futamidő lejárata előtt úgy dönt az ügyfél, hogy még több hitelt szeretne, ez mintegy 100 koronába kerül (2600Ft). A másik típusú hitelnél fix kamatozású hitel véd a jegybanki kamat ingadozásaival szemben, ekkor viszont nincs lehetőség a fenti rugalmas előtörlesztésekre.
Bízva a svéd jegybanki alapkamat nem túl nagy kilengéseiben, végül az első változat mellett döntöttünk, s egy olyan szabad felhasználású hitelt választottunk, aminek a THM-e jelenleg 4.7% volt.
Az egész procedúra a lehetőségek megbeszélésével, a hitelképesség vizsgálatával, a szerződéskötéssel,  együtt 30 percet vettek igénybe, mire felálltam a székből, már a számlánkon is volt a kért összeg. Ehhez 2 dolgot kellett csak bemutatnom: a svéd személyi igazolványomat és egy munkáltatói igazolást.
Még egy tény, ami szöget üt az ember fejébe: az év végén jött egy levél a banktól, amiben összefoglalták az év során zajlott hitellel kapcsolatos történéseket, valamint az igazolást arról, hogy ezt ugye megküldték az adóhatóságnak, s egyúttal azt a tájékoztatást, hogy a felvett hitel után fizetendő kamat mekkora részét írhatom majd le az éves adómból...  hát igen: ha már egyszer a kamatnyereség után adót kell fizetni, nem úgy logikus, hogy a hitelkamat után adókedvezmény jár? Igen, így logikus. De miért csak Svédországban?
A svéd banki számlavezetéssel természetesen továbbra is maximálisan elégedett vagyok, mert minden óramű pontossággal működik, a számlanyitás óta minden tranzakció visszamenőleg is lekérdezhető az internetes felületen, semmiféle díjak nem bukkannak fel mint odahaza: számlacsomag havidíj, állandó értéknapi megbízási díj, papír alapú kivonat díja, befolyó deviza utáni kezelési költség, sms díj, és még ki tudja mi minden, amivel minden fillér normál banki működési költséget áttolnak az ügyfélre!

Új családtagunk PePE - avagy Hogyan vettünk autót Svédországban?

Egy év eltelt már itt Svédországban, és elérkezettnek láttuk az időt, hogy megvegyük első autónkat. Ebben nagy segítségünkre voltak a kedvező kamatozású itteni hitelek (THM: 4.7%), de ezekről egy másik bejegyzés szól itt a naplóban. Hosszas keresgélés, internetes fórumok, szakmai oldalak böngészése, ár-értékarány elemzés, kollégák véleményének kikérése, és végül (de legfőképpen) szubjektív tényezők mérlegelése után választásunk a Ford C-Max típusra esett, annak is 1.8-as, bioetanollal is tankolható, benzines változatára. (Bioetanollal hajtva 70%-kal kevesebb CO2-t bocsát ki mint a benzinnel). A pénztárcánk lehetőségeihez képest kellően tágas és jól felszerelt, környezetkímélő családi autót láttunk benne. A www.blocket.se oldalon keresgélve a használtautók között találtunk is egy kedvünkre valót, elfogadható km-rel és árral, de természetesen gyorsan elvitték, mire észbe kaptunk. Újabb keresgélés és a  jól ismert kompromisszum következett: nem túl öreg (max 4 éves), minél kevesebb km de minél jobb ár.
A km óra állása egyébként itt Svédországban valóban azt mutatja, mennyit futott egy autó, nem divat az óratekerés. Ezt központi nyilvántartó rendszer alkalmazásával érték el, az autókról rendszám alapján interneten mindenki által kereshető és látható adatok állnak rendelkezésre. https://www21.vv.se/fordonsfraga/ Be kell ütni a rendszámot és máris megtudható, minden műszaki adat az autóról: az alvázszámtól a gyártás, üzembehelyezés dátumán át az eddigi tulajdonosok száma is, külön kérésre az utolsó hármat név szerint is le lehet kérni. Rögzítve van az utolsó és a következő esedékes műszaki vizsga időpontja, az, hogy volt-e Svédországon kívüli "előélete", az aktuális km óra állás az utolsó bevizsgáláskor, ill minden műszaki paraméter: méretek, gumik, felnik, fogyasztási adatok, teljesítmény, CO2, CO, Nitrogénoxidok, szénhidrogén és részecskekibocsátási adatok és még egy sor minden, amit felsorolni is sok. Mindez ismétlem nyilvános, ha tetszik, a ház előtti parkolóban álló összes autót végigbogarászhatom ha kedvem tartja.
Ebből kifolyólag a Magyarországon ismert "Forgalmi engedély" ebben a formában nem is létezik, csak egy nyomtatott papír igazolja nálam, hogy én vagyok a tulajdonosa a járműnek, amúgy minden adat elektronikusan van tárolva. Ezért volt pl, hogy egy alkalommal, amikor egy országúti ellenőrzés során egy rendőr megállított egy barátomtól kölcsönkapott svéd rendszámú autóval, csak a jogosítványomat kérte a szondáztatás mellett, mert minden más adatot a kollégája a rendőrautóban lévő számítógépről azonnal lekért az autóról...
A tőlünk 260 km-re lévő Uppsala városában bukkantunk rá a következő kiszemelt járgányra, ennek előző tulajdonosa az ottani megyei önkormányzat (Landstinget) volt, 2006.nov.30-án helyezték forgalomba, és azóta csak 18.000 km-t futott! Az ára ezért érthetően drágább volt, mint a hasonló korú, 4-8-szor több km-t ment társaié, de valahogy megdobogtatta a szívünket, talán azért is, mert rendszáma a Erika nevének kezdőbetűit is tartalmazta: PPE-443. Szerelem első látásra? Taktikát változtattunk: felhívtam Uppsalában élő magyar származású régi barátunkat (Ferkó alias Francesco Kovács), akiről kiderült, hogy ebben a Ford márkakereskedésben éppen dolgozik egy ember, aki a családjuk régi barátja. A tőle szerzett információk alapján kiderült, hogy kitűnő állapotú autóról van szó, és abban is segítettek, hogy garantáltan ne adják el másnak a soronkövetkező szombatig, amikor is el tudok menni megnézni, és esetleg meg is venni. Mindenesetre felkészítik az autót, hogy adott esetben el is tudjak jönni vele aznap.

A szóbanforgó nap előtt pénteken persze ügyeletes voltam, és szombat reggelre magyar kollégám, Attila váltott, aki kicsit korábban bejött, hogy le ne késsem a vonatot. Murphy törvénye alapján persze az utolsó ügyeleti félórámban még össze kellett stoppolnom szülés után egy gátat, de az gyorsan ment, és öltözés közben átadtam az ügyeletet, volt időm. Szép nyugodtan kisétáltam az állomásra, nincs nagyon messze a kórháztól. Ott a vonatindulást várva villámként hasított belém a felismerés, hogy a ruhámon lógva hagytam a svéd személyi igazolványomat! Ezt a kártyát kell használnunk egyébként azonosítóként a kórházban, ennek mágneskártyája nyitja az ajtókat stb. Hogy menjek személyi nélkül autót venni? Volt még kb 14 percem a vonatindulásig, nyakamba szedtem a lábam, futás vissza a kórházba, közben hívtam egy taxit, hogy várjon a főbejárat előtt. A taxik itt nem olyan gyorsan reagálnak mint odahaza, ha az állomásra hívtam volna a taxit, később értem volna vele a kórházhoz, mint futva. Egy másik telefon Attilának, hogy engedjen be az osztályra és nyissa ki a szobámat. Felmarkoltam a kártyát, beugrotta a taxiba és végig abban reménykedtem, hogy a hóhelyzetre való tekintettel úgyis késni fog pár percet a vonat, s azzal pont minden rendben lesz nekem. Hát nem. 3 perccel érkeztem a kiírt indulási idő után, de már elment a vonatom. Szerencsére a váróteremben senki sem értett magyarul, mikor ezt a tényt konstatáltam. Megnéztem a következőt, ami egy gyorsvonat volt, 13 órára ért Uppsalába, csak egy órával később, mint amit lekéstem. Ez még belefér, az autókereskedő 15 óráig van nyitva. Vettem egy másik jegyet és kifújtam magam egy kávézóban, megreggeliztem, és felhívtam Ferkót, hogy egy órával később jöjjön ki elém az állomásra a tervezettnél.  A gyorsvonat bezzeg késve érkezett 8 perccel, na mindegy. Alig utaztunk 1 órányit (az út felét), mikor az egyik állomásnál feltűnően sokat álltunk s vártunk. Végül bemondták, hogy elromlott az expressz egyik ajtaja, azt meg kell javítani, de már dolgoznak rajta a szerelők. Végül 40 perc késés után mentünk tovább, de nem sokáig: újra bemondta a vonatvezető, hogy megint jelez neki az ajtóhiba, a szabályzat szerint meg kell állnunk. A nyílt pályán álltunk még vagy 15 percet, majd folytattuk az utat szép lassan a következő állomásig. Ott aztán bemondták, hogy ezzel az ajtóval bizony gond van, és nem tudják meddig állunk itt... Ekkor már "csak" 60 km-re voltunk Uppsalától. Addigra már 1.5 óra késében voltunk. Közben felhívtam az autókereskedést, akik megnyugtattak, nem fognak bezárni akkor 3-kor, nem megy haza az eladó, ha kell, estig is vár rám. Na ez az ügyfélközpontú gondolkodás... Közben jött egy helyi kisvonat, amire át tudtam szállni, az vitt el végül, így 15:20-ra értünk oda. Ferkó elröpített a kereskedésbe, ahol azt láttam, amit vártam: egy mosolygó eladót, egy kifogástalan állapotú autót, rajta téli szöges gumikkal, a csomagtartóban felnikre rakott 4 nyári gumival és előkészített papírokkal. Körbevizsgáltam a Fordot, amennyire ilyenkor lehet, kérdeztem mindenféle okosságokat az eladótól, aki végül megnyugtatott, hogy ők most vizsgálták át az autót a Ford szakszervízben, minden kifogástalanul működik, és erre vállalnak 3 hónap vagy 5000 km garanciát is. Bementünk az irodába a papírokat és az anyagiakat elintézni, s 15 perc és egy kávé után már rakhattam is egyesbe a finom váltót, hogy kigördüljek a havas szombat délutánba.
Mi fért bele a 126.000 koronás árba? Összefoglalva: Ford C-max 1.8 FFI Style, 2006.nov.30-án üzembe helyezett, 18.000km-t futott, 125LE, bioetanollal és benzinnel üzemeltethető FlexiFuel motor, 5 fokozatú kéziváltó, motormelegítő, szervókormány, blokkolásgátló, kipörgésgátló, elektronikus menetstabilizátor, függönylégzsákok, elektromosan fűthető első és hátsó szélvédők és oldaltükrök, elektromos ablakemelők elöl, elektromosan mozgatható tükrök, sebességtartó automatika (tempomat), fedélzeti számítógép, kormányoszlopról is irányítható Ford CD-s rádió, klíma, fűthető első ülések, elektronikus lopásgátló, távirányítású központi zár, ködfényszóró, 4 irányban állítható kormányoszlop bőrborítású kormánnyal, 12V-os csatlakozó az utastérben és a csomagtartóban, sötétített hátsó oldalablakok (B-oszloptól), variálható hátsó ülések, téli szöges (Dayton) és nyári (Michelin) gumik acélfelniken (205/55 R16), 3 hónap vagy 5000km garancia. Ja és a gyerekek kedvence: lehajtható asztalkák az első ülések háttámláján!
PePE a Ford jól vizsgázott a hazavezető 260km-es úton, pedig a GPS közlekedési helyzet jelentője (TMC) 20 percenként  mondta be a jeges-csúszós havas út miatti figyelmeztetéseket, az autópálya szinte végig csak egy sávban volt letakarítva, az út szinte teljes egésze alatt havazás és hóátfúvás nehezítette a kilátást, és az út mellett a hókotrók által oldalra nyomott hófal vastagsága a tető vonala felett volt. Este 19:30-ra értem haza, a gyerekek a feleségemmel az ablakban vártak, és lelkesen integettek az új családtagnak.
Az autó átírása rendkívül rugalmas módon zajlott: a márkakereskedő bejelentette a Közlekedési hatóságnál (Transportstyrelsen) a tényt, hogy eladta nekem a gépjárművet.  Szombaton történt a vásárlás, hétfőn délután mikor kíváncsiságból elküldtem az autó rendszámát a nyilvántartó telefonszámára (72503, a fentebb részletezett internetes adatbázis emelt díjas sms változata, 100Ft/sms), azonnal jött is a válasz sms, hogy már én vagyok a tulajdonos. Szerdán megjöttek a papírok is a hatóságtól, többek között egy olyan szép formátumú EU-szimbólumos, többnyelvű igazolás, amit külföldre utazáskor forgalmi engedélyként kell használni. Nagyon örültem, hogy sehová sem kellett bemenni, telefonálni, levelezni, sorbanállni, minden gyorsan és rendben lezajlott. És nem utolsósorban: ennek semmilyen külön fizetendő díja sem volt! A gépjárműadót is a központi nyilvántartó adatai alapján vetették ki, ez nekem 1050 korona lesz egy évre. Megküldték az első féléves csekket is, persze időarányosan csökkentve a díjat, a vásárlás napjától kezdődően.
A biztosítást még a bankomnál megkötöttem amikor a hitelről tárgyaltunk, elvileg ez is érvénybe lépett a vásárlás napján. Biztosítás nélkül 1 métert sem közlekedhet jármű, így a kereskedő saját biztosítása volt érvényben addig, míg az átírással érvénybe nem lépett az enyém. A biztosításban benne van a kötelező és a casco is, havi díja 720 korona lesz (18720 Ft).
Alig várjuk már a tavaszt, hogy indulhassanak az első hétvégi kirándulások, és még egy nagy tervet szövögetünk: nyáron PePÉvel megyünk Magyarországra!

Kiegészítés-1: érkezett egy levél a biztosítótól, hogy rosszul számolták ki a biztosításomat...mert kevesebbet kell fizetnem: 720 helyett 540 koronát havonta (14040 Ft).

Kiegészítés-2: a Svéd Vasúttársaság honlapján van egy kitölthető űrlap, amin a késések miatti kártérítési igényt lehet bejelenteni. Ehhez csak a személyes adatokat kellett megadni, valamint a vonatjegy számát. Minden vonatjegynek egyedi azonosítószáma van, ezt beírva automatikusan megjelent, hogy melyik járatról volt szó. Mivel ők is tudták pontosan, hogy mennyit késett az a vonat, semmilyen indoklást vagy egyéb sirámot nem kellett hosszan ecsetelni. Három hét múlva megjelent az e-mail postafiókomban az üzenet, hogy az üzletszabályzatukban foglaltak szerint jogos a panaszom, és visszatérítik a jegy árának 50%-át. Másnap megjelent a számlámon az összeg.
Így is lehet szolgáltatni.

2010. március 6., szombat

Időjárásjelentés - Tél

A svédországi tél itt fenn északon gyönyörű. Nagy hideg van, december eleje óta nem volt melegebb mínusz 5 foknál, nem ritka a -15-20 fok sem, de legalább garantáltan latyak- és locspocsmentes. Mindenütt ragyogó, tiszta fehér a hó, 50?60 centi esett eddig.Az utakat a városban nem sózzák, hanem apró kaviccsal szórják be, így nem lesz belőle sár. Az egészet a folyton eső hó függvényében ismétlik rendszeresen, s majd tavasszal az egészet összeszedik kis ügyes úttisztító gépekkel. Szinte minden autón van szöges gumi, a svédek nem esnek kétségbe a téltől és a hótól. Látszik, hogy ezzel élnek együtt már évszázadok óta, ritka kivétel az elakadt jármű vagy közlekedési torlódás. Ők valóban fel vannak készülve a télre. Az élet egy percre sem torpan meg, a hókotrók hajnalban indulnak, hogy mire felébred a város, minden menjen a rendes kerékvágásban. A hóeltakarítás teljesen gépesített, kisebb-nagyobb gépekkel járják a várost, még vasárnap is, ha szükség van rá. A magánházak tulajdonosai persze állandó elfoglaltságot is vásároltak maguknak az ingatlannal együtt, a tél nekik egyet jelent az állandó hólapátolással. A lakókörnyezetünkben az ingatlankezelő emberei végzik ezt a munkát, nemcsak az utakat szabadítják meg a temérdek hótól, de a tetőket is rendszeresen. Sajnos ennek ellenére megtörtént, hogy az egyik garácssor tetején olyan vastag hó gyűlt össze, hogy amikor beszakadt, több autó is megsérült. Ezek után még nagyobb gondossággal és rendszerességgel takarítják a havat. Egy idő után már nem elég, ha a hótolók letolják az útról a havat, mert már nincs hová tolni. Mivel nincs olvadás, a hómenniység csak nőttön nő. Ekkor a hókotrókhoz csatlakoznak a teherautók is, akik elszállítják a városból a havat. Jó lenne tudni, vajon hová? A Botteni-öböl városkánk melletti fjordja teljesen befagyott, ezen nem jellemző a korcsolyázás, mindenesetre egy alkalommal még autókerék-nyomokat is láttam a jégen.

A hosszú Skandináv éjszakák? Magyar szemmel szokatlan, hogy december végén csak fél tíz körül világosodott és délután három órakor már sötét volt... Minden ablakban megjelentek viszont a karácsonyi fények, és ettől különleges hangulatú lett a város. Az ünnepek és a téli napforduló elteltével aztán minden nappal hosszabb és hosszabb a világos órák száma, ez akkor vált nagyon látványossá, amikor január-februárban 3 hetet Magyarországon töltöttünk, majd ide visszatérve észleltük a 3 hét alatt bekövetkezett változásokat. A sötétséget sokkal jobban viseltük, mintsem azt korábban gondoltuk volna. Nem váltunk lehangolttá, a sok gyertya és apró lámpák hangulata erről gondoskodott. A gyerekek mindazonáltal gyakran kérdeztek reggelente olyat, hogy "Miért nem várjuk meg a reggelt, és csak akkor megyünk az óvodába?"
A karácsony itt telt, ez volt az első alkalom, hogy nem Magyarországon ünnepeltük a szentestét. A döntésünknek egy gyakorlatias oka volt: minden kolléga ilyenkor igyekszik szabadságot kivenni, és ezért egy hétnél többet lehetetlen kivenni. Egy hét borzasztóan kevés arra, hogy hazarepüljünk, végiglátogassuk a szeretteinket az ország minden sarkában (Szolnokon, Nyíregyházán és Szegeden), s még vissza is érjünk Svédországba. Az ünnepek okozta megnövekedett reptéri forfalommal és kötelező káosszal nem is számolva. Ehelyett inkább január végén utaztunk haza, s akkor senki sem morgott a kórházban a 3 hét miatt...
Szereztünk hát itt egy szép fenyőfát, egyébként itt is hagyomány a faállítás. A fenyőfákat meg lehet vásárolni a benzinkutakon, illetve maga is kivághatja az ember az erdőben, hiszen az ország felét az erdők adják... de nem mindegy, hogy hol! "Szabad fakitermelést" kizárólag a nagyfeszültségű elektromos távvezetékek nyomvonalában szabad végezni, ott, ahol egyébként is írtják a fákat. Kis keresgéléssel lehet szép példányokat találni, érsebész kollégámmal-barátommal egy szombat délelőttön nekünk is sikerült. Meglepetésként karácsonyra betoppant apósom is Szolnokról, és nálunk töltötte az ünnepeket. Csodálatos 3 hét volt, nekem sem kellett sokat ügyelnem, rengeteget szánkóztunk a gyerekekkel, hógolyóztunk, élveztük a telet. Esténként svéd forralt bort (glögg) ittunk, ebben alig van alkohol, több viszont a cukor, és előre elkészített összetételben, üvegekben árulják. Igazi kelléke a gyertyafényes, fenyőillatú téli estéknek.
Szilveszterkor a kis magyar kolónia apraja-nagyja (kb. húszan voltunk) összegyűlt egy közösségi házban, és együtt búcsúztattuk az (első közös) óévet és köszöntöttük az újat. A Himnuszt ezúttal nem a tévéből kaptuk, azt magunk énekeltük, néha el-elcsukló hangon. Különös érzések kavarogtak bennünk, annyi bizonyos.

Egy év... ideje megtörni a csöndet.

A blogírás kezdeti lelkesedése alaposan megcsappant nyár óta, és emiatt komoly szemrehányásokat is zsebre kellett tennem. Előrebocsátom: semmi gond, baj vagy egyéb szörnyűség nem magyarázhatja az utóbbi hónapok csendjét. Szerencsére minden a legnagyobb rendben van, kis családunk élete kiszámítható, nyugodt mederben zajlik, bár unalomra nincs okunk, annyi minden történik. Csak idő lenne mindezt leírni...