Az elmúlt csaknem másfél évben sokszor utaztunk már a Svéd
Vasúttársaság (SJ= Statens Järnvägar) vonatain, és régóta tervezem, hogy
erről írok egy beszámolót. A név szó szerinti fordításban
államvasutakat jelent, bár maga a cég 2001 óta részvénytársaságként
működik.
A
jegyvásárlásnál kezdem, ahol máris zavarbaejtő változatossággal kerül
szembe az utazó. A jegyet megveheted hagyományosan a vasútállomáson a
pénztárnál, már ha van ilyen. Előfordul ugyanis, hogy a kisebb városok
vasútállomásain, mint pl. a hudiksvallin, bizony nem találni
jegypénztárt, de még csak egy teremtett lelket sem a vasúti dolgozók
közül, bizony még egy árva baktert sem. Aki hirtelen ötlettől vezérelve
kíván jegyhez jutni, az megveheti a vasútállomás automatáiból. Itt
csakis bankkártyával lehet fizetni. Ezeket az automatákat lehet arra is
használni, hogy a korábban, mondjuk az interneten megvásárolt jegyet
kinyomtathassuk. Igen, az internet a jegyvásárlás leggyakoribb formája,
és egyben a legegyszerűbb is. A www.sj.se
oldalról indulva lépésről lépésre haladva választható ki az időpont,
viszonylat, 1. vagy 2.osztály, és bizonyos vonatokon az helyjegy száma
is. Itt lehet olyan extra szolgáltatásokat is kérni, mint a vezeték
nélküli internet csatlakozási lehetőség (wifi), vagy a "csöndes
részleg", utóbbiról lentebb írok majd. A gyorsvonatokon csak
helybiztosítással vehető jegy, a helyi (megyén belüli) közlekedéshez nem
kell a helyjegy, mindenki oda ül, ahová akar, vagy tud.
Az, hogy
mennyibe kerül egy adott távolságra a vonatjegy, nincs rögzítve, vagyis
állandóan változhat. Pl. Stockholmba utazva a jegyeim mindig más
összegbe kerültek: 184-202-249-391 korona). Nagyon sokkal előre nem
érdemes megvenni a jegyeket, nem akkor a legolcsóbbak. Érdemes helyette
gyakrabban ránézni a honlapra, néha váratlanul leárazzák a jegyeket,
majd pár nap múlva újra felmegy az áruk. Vettem egyszer 140 koronáért is
stockholmi jegyet, ráadásul 1.osztályra. Jellemzően az utazás előtti
napon vagy aznap mindig drágábbak a jegyek. Aki az Arlandai reptér
megállónál száll le vagy fel, még egy egyszeri állomáshasználati díjat
is kell fizetni (benne van a jegyárban), mert a vasútállomást egy privát
cég építette, és ez az ő díjuk. Mindenesetre nagyon kényelmes, és
nagyon megéri, hogy nem kell a reptéri terminálról kimenni és bumlizni a
vonathoz, csak lemegy az ember a lifttel és mozgólépcsőkkel, végig
épületen belül, s szállhat a vonatra.
Az internetes jegyvásárlás
folyamatában van egy olyan kérdés is, hogy milyen típusú legyen a jegy? A
legolcsóbb az, amelyik csak arra a kiválasztott időpontra is járatra
érvényes, nem foglalható át, illetve ha lemaradtál a vonatról, buktad az
egészet. Nincs pardon. Pontosabban egyedül orvosi igazolással igazolt
betegség esetén kapható vissza a jegy ára. A következő, drágább típus
az, amelyiket át lehet foglalni egy másik járatra, de csak az eredeti
vonat indulása indulási időpontja előtt. ha lekésted, nincs átfoglalás,
vagyis ez is bukta. Ha az átfoglalt jegy drágább mint az eredeti, akkor a
különbözetet ki kell fizetni az átfoglalásnál, de olcsóbb jegyre
cserélve nincs pénzvisszafizetés. Van egy foglalási díj, ezt mindenképp
elbukod. A harmadik típus az, amelyiknek a teljes árát is
visszakérheted, ha nem utaztad le, a foglalási díjjal együtt. Az egészet
azonban itt is a vonat indulása előtt kell elintézned. Ha lekésted,
buktad a jegyet.
Hogy mekkora az árkülönbség a három jegy között?
Pl. ha ma akarnék a következő vonattal Stockholmba utazni, ezeket az
árakat találnám: 354-449-821 korona. Egy útra. A retúrjegy mint olyan
nem olcsóbb, persze lehet oda-vissza jegyet venni, de ott is ki kell
választani a járatot, összességében nem olcsóbb 2 db egy útra szóló
jegynél.
Az első és másodosztályú jegyek ára közötti különbségnél
nem tudtam rájönni semmi szabályszerűségre, teljesen változó, 25-300%
között bármi lehet a különbség.
Ez
a módszer elsőre nem tűnik túl utasbarátnak, viszont garantáltan mindig
van ülőhelyed, ha megvetted a jegyet. Ha sikerül megvenni. Vannak
csúcsforgalmi időszakok, hétfő kora reggel, vasárnap este, péntek
délután, amikor nemritkán odadobja a gép az üzenetet: "Nincs foglalható
jegy erre a járatra!". Ezekben a csúcsidőszakokban egyébként a jegyek
ára akár duplájába kerülhet mint aznap később néhány órával.
Az
interneten megvásárolt jegyet aktiválni kell az utazás megkezdése előtt,
ez vagy egyszerűen úgy történik, hogy odakattintasz a megfelelő gombra,
és kinyomtathatod magadnak a jegyet, ami egy A4-es lap lesz, rajta
minden szükséges adattal, és egy vonalkóddal, amit majd a jegyvizsgáló
olvas le. A jegyek ezekre a hosszabb távolsági járatokra névre szólóak,
vagyis kérhetnek a vonaton valamilyen igazolványt is. A jegyaktiválás
másik módja az, amikor az internetes vásárlás végén kapott kódszámot
beütöd a vasútállomás automatájába, és az erre kinyomtatja a jegyet.
A
legérdekesebb számomra azonban a mobil-jegy. "Legyél környezetbarát!" a
vezérelv, vagyis az internetes vásárlásnál azt az opciót kell
választani, hogy a jegy a megadott mobilszámra jöjjön. Az első beérkező
sms még nem a jegy, csak egy visszaigazolás arról, hogy megvetted a
jegyet. Az utazás megkezdése előtt 24 órán belül kell egy válasz sms-t
küldeni erre, pl. egyszerűen azt, hogy "OK". A következő beeső sms már
az aktivált jegy lesz. Ekkor felszállsz a vonatra, s az érkező
jegyvizsgáló orra alá dugod a telefonodat, akinek van egy kis kézi
készüléke, ami alá odatartja az sms-t, s a gép beolvassa a megfelelő
karaktereket (egy többsoros számkombinációt), majd csipog egyet, s ezzel
megtörtént a jegykezelés. Persze van jó öreg lyukasztójuk is, a
hagyományos papírjegyek és a nosztalgiakedvelők számára fenntartva.
A
gyorsvonat neve X2000, és valóban gyors: Hudiksvall-Stockholm 300
km-es távolságot 2.5 óra alatt teszi meg, s közben 4 helyen áll meg (az
Arlanda reptér alatt, Uppsalában, Gävlében, Söderhamnban). Az
elektronikus utastájékoztatón időnként kiírják a vonat sebességét is,
ami eléri a 200 km/h-t egyes szakaszokon. A kanyarokban a sínpályán a
vonat "bedől", és ha alagúton megyünk át, a füldugulás garantált a gyors
nyomásváltozások miatt.
A vonatozás tehát nem olcsó, de nézzük, milyen szolgáltatást is kap ezért az utazó?
A
vonatok tiszták, graffitit én nem láttam sehol, a műszaki állapotuk jó.
A vagonokban 2-szer két oszlopban vannak az ülések, egy kupéban 7 sor,
vagyis kupénként 28 ülés. A vonat klimatizált, az ablakokat
értelemszerűen nem lehet lenyitni emiatt, kitűnő a hangszigetelés, az
utazás alatt csend van. Az ablakok nagyok, előttük a lehúzható sötétítő
függönyök mindegyike működik. A külső és belső ajtók is egyaránt
gombnyomással nyílnak. A kupék végében szabadon hagyott helyek,
állványok vannak a nagyobb csomagoknak, amiket így nem kell becipelni az
ülések közé. Az ülések fölött a kézipoggyászoknak is van elegendő
tárolóhely. A padlót szürke strapabíró szőnyeg borítja, az ülések
szövetborításúak, kényelmesek, mindenkinek van 2 karfája, illetve
szemben veled az előtted lévő ülés háttámlájából lehajtható asztalka,
illetve pohártartó, kabátakasztó. Minden üléshez tartozik továbbá egy az
ülés fölött elhelyezett egyénileg ki-bekapcsolható olvasólámpa, egy
fülhallgató csatlakozási lehetőség 3 rádióállomással (egy beszélgetős,
egy könnyűzenei, egy sport), állítható hangerővel, egy 230V-os
konnektor, végül egy köteg műanyag szemeteszacskó. Az utastájékoztatás
menet közben a hangszórókon történik, mindent bemondanak élőben, nem
felvételről: a következő állomást, az aktuális késést, annak okát, ha
valami miatt meg kell állni, a várható érkezési időket. Aki a vonat
rádióját hallgatja, az sem marad le semmiről: a tájékoztató alatt a
rádióból is a vonatvezető hangja hallatszik.
A WC-k tiszták,
világosak, mindig van folyékony szappan, WC-papír és papír kéztörlő. A
tartályok nem a sínekre ömlenek, vagyis a mosdót a vasútállomáson is
lehet használni.
A
büfékocsiban mindenféle enni- és innivaló kapható, még meleg ételek is,
amiből úgy lesz meleg, hogy az oldalt elhelyezett mikrohullámú sütőkben
azokat felmelegítheti. Az uzsonnát akár ott is meg lehet enni, vagy
bevinni kis tálcákon az utasfülkékbe. Főleg reggelente népszerű az
ingázók között, hogy elmajszolják a reggelit és szürcsölgetik a
kávéjukat, miközben átfutják a híreket az interneten. Igen, nagyon sokan
neteznek a vonaton, általában nem a vasúttársaság kínálta wifin, mert
az elég drága (39 korona 30 percre ill 99 korona az egész útra), hanem a
saját mobil internettel.
Akit
zavar mások beszélgetése, telefonálása stb, az választhatja a "csendes
részleget" (= tyst avdelning), ahol mindenféle zajongás, telefonálás
tilos. Az egész vonat az első centijétől az utolsóig füstmentes, akik
nem bírják ki a hosszabb utat cigaretta nélkül, a nagyobb városokban
megálláskor leugrálnak a vonatról és gyorsan szippantanak a cigijükből
2-3 percre valót, majd a parazsat kipöckölve ugranak vissza. Ezért
népszerűbb inkább a nikotinfüggők körében a snuss, vagyis egy adag
nedvesített dohány szájban, pontosabban a oldalsó rágófogak és a
pofazacskó között tartása. Ezeket kis kerek dobozokban árulják,
különböző erősségűek, vásárlásuk ugyanúgy korhatárhoz kötött mint a
cigarettáé és ebből elegendő mennyiségű nikotinhoz jutnak anélkül, hogy a
környezetüket a füsttel zavarnák. Az udvariasabb svédek olyan
észrevétlenül tudnak snussölni, hogy észre sem lehet venni, beleértve
ebbe végül a dohány diszkrét, zacskóba köpését és szemetesbe rakását is.
Persze van, aki a csikket is eldobja az utcán, és a snusst is a
flaszterre köpi, ami elég undorító, képzelhetitek.
A
fenti leírás a másodosztályú kocsikra vonatkozott. Az első osztályon
kevésbé zsúfoltak a székek, minden irányban több helye van az utasnak,
aki ingyenes napilapokat, a fentebb jellemzett, ülésbe integrált
rádióhoz ingyenes (előrecsomagolt) fülhallgatót és korlátlan mennyiségű
tea, kávé fogyasztást, és ehhez (még mindig ingyen) aprósüteményt és
friss gyümölcsöket kaphat a kupé egyik végében fellelhető önkiszolgáló
minikonyhában.
Az utazási kedvezményekről: a 25 év alatti
fiatalok kedvezményesen válthatnak vonatjegyet, úgy számoltam, talán
20%-al olcsóbban. A nagy nyertesek mindenképpen a 15 év alatti gyerekek,
ők (felnőtt kísérettel) mindösszesen 5 koronát fizetnek a jegyért,
akárhová is utazzanak! Ennyi a foglalási díj. A felnőttek teljes jegyára
csak akkor csökkenthető egy kicsivel, ha interneten és nem a
jegypénztárban váltja meg.
(A fotók a www.sj.se honlapról származnak és Kasper Dudzik munkái.)
2010. június 9., szerda
2010. június 6., vasárnap
Hälsingland és a bogrács
Végre valahára
beköszöntött itt fenn északon is a tavasz, talán lassacskán a nyár is, s
ilyenkor rögtön ágaskodni kezd a vágy, hogy ki a szabadba, szívni
magunkba a napfényt, a megújuló természet éltető erejét. Összedugtuk
fejünket, s kisütöttük, hogy ideje lenne ismét összejönnünk, hogy
felszítsuk a svédhoni magyarság összetartó erejének (amúgy nem)
szunnyadó parazsát, ami fölé ezúttal egy méretes bográcsot lógattunk,
hogy az abban rotyogó marhapörkölt illatával mutassunk utat az iggesundi
papírgyár rothadt káposztaszagától bódultan támolygó, lazactól és
köttbullartól (svéd húsgolyó) megcsömörlött, munkában és
gyermeknevelésben becsülettel megfáradt honfitársainknak.
Az
ötletből egy hét alatt tett lett, a gyors körlevélre záporoztak a
visszajelzések, s így 2010. június 5-én szombaton a lakótelepünk szélén
lévő szabadidőparkban kitűztük a magyar zászlót a sok svéd közé, hogy
annak árnyékában 28 felnőtt és 15 gyermek tölthessen el együtt egy
csodás napot. Összeszámolva a közeli és távoli svédországi magyarságot
rá kellett döbbennünk, hogy időközben annyira sokan lettünk, hogy ha
mindenkit meghívnánk az eseményre a megyéből, nem lenne elég a 22
literes bogrács! Így a fenti létszámban megállapítva a felső határt,
csak a Hudiksvall kb 60 km-es körzetében propagáltuk az eseményt.
Reméljük nem lesz ebből sértődés…
Az
előkészületek már az előző napokban megkezdődtek, a hudiksvalli
"született feleségek" megrakták egy kombi Ford csomagtartóját a
hozzávalókkal, többek között 15 kg marhahússal, krumplival, hagymával, s
a kamrapolcok féltett zugaiból elővett, erre az alkalomra rejtegetett
kiváló magyar pirospaprikákkal, a messzi északon nagy kincsnek számító
Piros Arannyal, Erős Pistával. A műanyag tányérok, poharak, evőeszközök
és szalvéták mellé előre zsákokba csomagolt nyírfahasábokat is vettünk,
mert ugyan a környező erdőkből és irtásterületekről mázsaszámra lehet
fenyőágakat szerezni, de úgy döntöttünk, hogy azok eléggé gyantásak, s
emiatt pattogósak, másrészt mégiscsak egyszerűbb és elegánsabb a
benzinkútról elhozni a tűzifát, mint rőzseszedő anyókát játszani.
A
nagy nap reggelén 7:30-kor a hälsinglandi napsugarak kíváncsian
méregették a csillogó, ezen a tájon még sohasem látott furcsa
szerzeményt, a bográcsot. Sajnos nem használhatom ehelyütt a "kelő nap
sugarai", egyébként sokkal költőibb szófordulatot, hiszen a nap
mostanában 3:15-kor kel itt északon... A tűzgyújtással 8-ra készen
lettünk, vártuk a jó parazsat, miközben a lakókerület egyik svéd
kulcsembere, mindenese, reggeli kerékpáros körútja során leparkolt, s
élénken érdeklődött, mi készül itt nagy titokban. Ő is hosszasan
vizsgálgatta a bográcsot, de nem tudott egy frappáns svéd szót annak
megnevezésére, a "bográcsot" meg nem bírta kimondani. Némi irigységgel a
szemében kívánt jó mulatást nekünk, majd tovább kerekezett. Kisvártatva
megjelent egy másik svéd "fontosember", aki úgy aposztrofálta magát,
mint mindennek az egyszemélyes felelőse, ami itt történik a
szabadidőparkban. Ő sajnos kerek perec kijelentette, hogy ott, azon a
helyen ahol már vígan lobogott a tűz, nem lehet tüzet rakni. Ezt azért
tartottuk kicsit furcsának, mert direkt azt a helyet választottuk, ahol
április utolsó napján, a nagy svéd télbúcsúztató ünnepség alkalmával kb
2.5 magas és minimum 6 méter átmérőjű máglyát raktak... de a mi 20
centis tüzünk ezek szerint sokkal veszélyesebbnek látszott. Rövid
telefonálgatás és egyezkedés után megállapodtunk, hogy akkor a
kialakított, fedett grillezőhelyre költöztetjük fel a bográcsunkat, az
szélvédettebb, és ott lehet tüzeskedni. Jobb a békesség alapon
engedtünk, bár további nehézséget okozott, hogy a háromlábú állványt oda
nem lehetett felállítani, ezért vennünk kellett sebtében egy hosszú
láncot, amiről lelógathattuk bográcsunkat. Persze minden bolt, így a
bográcstartólánc-szaküzlet is 10-kor nyit szombaton.
Végül
2 óra csúszással megkezdődhetett a szalonna és hagymapirítás, s
hamarosan rotyogott a marhahús is. A derék magyarok közben szép lassan
gyülekezni kezdtek a környékről, régi és új tagjai a kis közösségünknek,
s a házipálinkás butykosok szűnni nem akaró keringőjével egyidejűleg
megindultak a beszélgetések, ismerkedések is. A tepertős pogácsák, házi
készítésű sóssütemények szépen fogyatkoztak, dicsérve a magyar
háziasszonyaink konyhai tehetségét, miközben majd mindenki kavarintott,
rázott egyet a bográcson, vagy éppen javított egy kicsit a fűszerezésen.
A
gyerekek közben hatalmasat hancúroztak, élvezték egymás társaságát, s
azt, hogy mindenkivel magyarul beszélhettek játék közben is. Senki sem
unatkozott egy percet sem, közben repült az idő, szépen fogyott a tűzifa
és a pálinka, s ebből kifolyólag mindenki erősen füstszagú és kipirult
arcú lett, mire végül 3 óra táján elhangzott a várva várt szó: KÉSZ!
Pár
perc múlva a hosszú asztal körül elismerő hümmögések és csettintések
jelezték minden szónál is világosabban: mennyei finom lett az ebéd! A
népes társaság aztán addig-meddig sertepertélt a bűvös bogrács körül
újabb és újabb adagokat merve tányérjára, hogy a végére csak mutatóban
maradt valamicske. A fényesre gömbölyödött pocakokat simogatva,
poharazgatva és beszélgetve szépen eltelt a nap hátralévő része, s
következhetett a rendrakás, búcsúzkodás.
Sajnos
szegény Mártonkánk épp ezekben a napokban betegedett meg, lázasan,
köhögve feküdt otthon, s így nem tudott eljönni a mulatságra, s hol
anyukája, hol én maradtunk mellette felváltva, őt ápolva.
Még több kép itt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)