2010. június 9., szerda

Vonaton

Az elmúlt csaknem másfél évben sokszor utaztunk már a Svéd Vasúttársaság (SJ= Statens Järnvägar) vonatain, és régóta tervezem, hogy erről írok egy beszámolót. A név szó szerinti fordításban államvasutakat jelent, bár maga a cég 2001 óta részvénytársaságként működik.

A jegyvásárlásnál kezdem, ahol máris zavarbaejtő változatossággal kerül szembe az utazó. A jegyet megveheted hagyományosan a vasútállomáson a pénztárnál, már ha van ilyen. Előfordul ugyanis, hogy a kisebb városok vasútállomásain, mint pl. a hudiksvallin, bizony nem találni jegypénztárt, de még csak egy teremtett lelket sem a vasúti dolgozók közül, bizony még egy árva baktert sem. Aki hirtelen ötlettől vezérelve kíván jegyhez jutni, az megveheti a vasútállomás automatáiból. Itt csakis bankkártyával lehet fizetni.  Ezeket az automatákat lehet arra is használni, hogy a korábban, mondjuk az interneten megvásárolt jegyet kinyomtathassuk. Igen, az internet a jegyvásárlás leggyakoribb formája, és egyben a legegyszerűbb is. A www.sj.se oldalról indulva lépésről lépésre haladva választható ki az időpont, viszonylat, 1. vagy 2.osztály, és bizonyos vonatokon az helyjegy száma is. Itt lehet olyan extra szolgáltatásokat is kérni, mint a vezeték nélküli internet csatlakozási lehetőség (wifi), vagy a "csöndes részleg", utóbbiról lentebb írok majd. A gyorsvonatokon csak helybiztosítással vehető jegy, a helyi (megyén belüli) közlekedéshez nem kell a helyjegy, mindenki oda ül, ahová akar, vagy tud.
Az, hogy mennyibe kerül egy adott távolságra a vonatjegy, nincs rögzítve, vagyis állandóan változhat. Pl. Stockholmba utazva a jegyeim mindig más összegbe kerültek: 184-202-249-391 korona). Nagyon sokkal előre nem érdemes megvenni a jegyeket, nem akkor a legolcsóbbak. Érdemes helyette gyakrabban ránézni a honlapra, néha váratlanul leárazzák a jegyeket, majd pár nap múlva újra felmegy az áruk. Vettem egyszer 140 koronáért is stockholmi jegyet, ráadásul 1.osztályra. Jellemzően az utazás előtti napon vagy aznap mindig drágábbak a jegyek. Aki az Arlandai reptér megállónál száll le vagy fel, még egy egyszeri állomáshasználati díjat is kell fizetni (benne van a jegyárban), mert a vasútállomást egy privát cég építette, és ez az ő díjuk. Mindenesetre nagyon kényelmes, és nagyon megéri, hogy nem kell a reptéri terminálról kimenni és bumlizni a vonathoz, csak lemegy az ember a lifttel és mozgólépcsőkkel, végig épületen belül, s szállhat a vonatra.
Az internetes jegyvásárlás folyamatában van egy olyan kérdés is, hogy milyen típusú legyen a jegy? A legolcsóbb az, amelyik csak arra a kiválasztott időpontra is járatra érvényes, nem foglalható át, illetve ha lemaradtál a vonatról, buktad az egészet. Nincs pardon. Pontosabban egyedül orvosi igazolással igazolt betegség esetén kapható vissza a jegy ára. A következő, drágább típus az, amelyiket át lehet foglalni egy másik járatra, de csak az eredeti vonat indulása indulási időpontja előtt. ha lekésted, nincs átfoglalás, vagyis ez is bukta. Ha az átfoglalt jegy drágább mint az eredeti, akkor a különbözetet ki kell fizetni az átfoglalásnál, de olcsóbb jegyre cserélve nincs pénzvisszafizetés. Van egy foglalási díj, ezt mindenképp elbukod. A harmadik típus az, amelyiknek a teljes árát is visszakérheted, ha nem utaztad le, a foglalási díjjal együtt. Az egészet azonban itt is a vonat indulása előtt kell elintézned. Ha lekésted, buktad a jegyet.
Hogy mekkora az árkülönbség a három jegy között? Pl. ha ma akarnék a következő vonattal Stockholmba utazni, ezeket az árakat találnám: 354-449-821 korona. Egy útra. A retúrjegy mint olyan nem olcsóbb, persze lehet oda-vissza jegyet venni, de ott is ki kell választani a járatot, összességében nem olcsóbb 2 db egy útra szóló jegynél.
Az első és másodosztályú jegyek ára közötti különbségnél nem tudtam rájönni semmi szabályszerűségre, teljesen változó, 25-300% között bármi lehet a különbség.

Ez a módszer elsőre nem tűnik túl utasbarátnak, viszont garantáltan mindig van ülőhelyed, ha megvetted a jegyet. Ha sikerül megvenni. Vannak csúcsforgalmi időszakok, hétfő kora reggel, vasárnap este, péntek délután, amikor nemritkán odadobja a gép az üzenetet: "Nincs foglalható jegy erre a járatra!". Ezekben a csúcsidőszakokban egyébként a jegyek ára akár duplájába kerülhet mint aznap később néhány órával.
Az interneten megvásárolt jegyet aktiválni kell az utazás megkezdése előtt, ez vagy egyszerűen úgy történik, hogy odakattintasz a megfelelő gombra, és kinyomtathatod magadnak a jegyet, ami egy A4-es lap lesz, rajta minden szükséges adattal, és egy vonalkóddal, amit majd a jegyvizsgáló olvas le. A jegyek ezekre a hosszabb távolsági járatokra névre szólóak, vagyis kérhetnek a vonaton valamilyen igazolványt is. A jegyaktiválás másik módja az, amikor az internetes vásárlás végén kapott kódszámot beütöd a vasútállomás automatájába, és az erre kinyomtatja  a jegyet.
A legérdekesebb számomra azonban a mobil-jegy. "Legyél környezetbarát!" a vezérelv, vagyis az internetes vásárlásnál azt az opciót kell választani, hogy a jegy a megadott mobilszámra jöjjön. Az első beérkező sms még nem a jegy, csak egy visszaigazolás arról, hogy megvetted a jegyet. Az utazás megkezdése előtt 24 órán belül kell egy válasz sms-t küldeni erre, pl. egyszerűen azt, hogy "OK". A következő beeső sms már az aktivált jegy lesz. Ekkor felszállsz a vonatra, s az érkező jegyvizsgáló orra alá dugod a telefonodat, akinek van egy kis kézi készüléke, ami alá odatartja az sms-t, s a gép beolvassa a megfelelő karaktereket (egy többsoros számkombinációt), majd csipog egyet, s ezzel megtörtént a jegykezelés. Persze van jó öreg lyukasztójuk is, a hagyományos papírjegyek és a nosztalgiakedvelők számára fenntartva.
A gyorsvonat neve X2000, és valóban gyors:  Hudiksvall-Stockholm 300 km-es távolságot 2.5 óra alatt teszi meg, s közben 4 helyen áll meg (az Arlanda reptér alatt, Uppsalában, Gävlében, Söderhamnban). Az elektronikus utastájékoztatón időnként kiírják a vonat sebességét is, ami eléri a 200 km/h-t egyes szakaszokon. A kanyarokban a sínpályán a vonat "bedől", és ha alagúton megyünk át, a füldugulás garantált a gyors nyomásváltozások miatt.

A vonatozás tehát nem olcsó, de nézzük, milyen szolgáltatást is kap ezért az utazó?
A vonatok tiszták, graffitit én nem láttam sehol, a műszaki állapotuk jó. A vagonokban 2-szer két oszlopban vannak az ülések, egy kupéban 7 sor, vagyis kupénként 28 ülés. A vonat klimatizált, az ablakokat értelemszerűen nem lehet lenyitni emiatt, kitűnő a hangszigetelés, az utazás alatt csend van. Az ablakok nagyok, előttük a lehúzható sötétítő függönyök mindegyike működik. A külső és belső ajtók is egyaránt gombnyomással nyílnak. A kupék végében szabadon hagyott helyek, állványok vannak a nagyobb csomagoknak, amiket így nem kell becipelni az ülések közé. Az ülések fölött a kézipoggyászoknak is van elegendő tárolóhely. A padlót szürke strapabíró szőnyeg borítja, az ülések szövetborításúak, kényelmesek, mindenkinek van 2 karfája, illetve szemben veled az előtted lévő ülés háttámlájából lehajtható asztalka, illetve pohártartó, kabátakasztó. Minden üléshez tartozik továbbá egy az ülés fölött elhelyezett egyénileg ki-bekapcsolható olvasólámpa, egy fülhallgató csatlakozási lehetőség 3 rádióállomással (egy beszélgetős, egy könnyűzenei, egy sport), állítható hangerővel, egy 230V-os konnektor, végül egy köteg műanyag szemeteszacskó. Az utastájékoztatás menet közben a hangszórókon történik, mindent bemondanak élőben, nem felvételről: a következő állomást, az aktuális késést, annak okát, ha valami miatt meg kell állni, a várható érkezési időket. Aki a vonat rádióját hallgatja, az sem marad le semmiről: a tájékoztató alatt a rádióból is a vonatvezető hangja hallatszik.
A WC-k tiszták, világosak, mindig van folyékony szappan, WC-papír és papír kéztörlő. A tartályok nem a sínekre ömlenek, vagyis a mosdót a vasútállomáson is lehet használni.

A büfékocsiban mindenféle enni- és innivaló kapható, még meleg ételek is, amiből úgy lesz meleg, hogy az oldalt elhelyezett mikrohullámú sütőkben azokat felmelegítheti. Az uzsonnát akár ott is meg lehet enni, vagy bevinni kis tálcákon az utasfülkékbe. Főleg reggelente népszerű az ingázók között, hogy elmajszolják a reggelit és szürcsölgetik a kávéjukat, miközben átfutják a híreket az interneten. Igen, nagyon sokan neteznek a vonaton, általában nem a vasúttársaság kínálta wifin, mert az elég drága (39 korona 30 percre ill 99 korona az egész útra), hanem a saját mobil internettel.

Akit zavar mások beszélgetése, telefonálása stb, az választhatja a "csendes részleget" (= tyst avdelning), ahol mindenféle zajongás, telefonálás tilos. Az egész vonat az első centijétől az utolsóig füstmentes, akik nem bírják ki a hosszabb utat cigaretta nélkül, a nagyobb városokban megálláskor leugrálnak a vonatról és gyorsan szippantanak a cigijükből 2-3 percre valót, majd a parazsat kipöckölve ugranak vissza. Ezért népszerűbb inkább a nikotinfüggők körében a snuss, vagyis egy adag nedvesített dohány szájban, pontosabban a oldalsó rágófogak és a pofazacskó között tartása. Ezeket kis kerek dobozokban árulják, különböző erősségűek, vásárlásuk ugyanúgy korhatárhoz kötött mint a cigarettáé és ebből elegendő mennyiségű nikotinhoz jutnak anélkül, hogy a környezetüket a füsttel zavarnák. Az udvariasabb  svédek olyan észrevétlenül tudnak snussölni, hogy észre sem lehet venni, beleértve ebbe végül a dohány diszkrét, zacskóba köpését és szemetesbe rakását is. Persze van, aki a csikket is eldobja az utcán, és a snusst is a flaszterre köpi, ami elég undorító, képzelhetitek.

A fenti leírás a másodosztályú kocsikra vonatkozott. Az első osztályon kevésbé zsúfoltak a székek, minden irányban több helye van az utasnak, aki ingyenes napilapokat, a fentebb jellemzett, ülésbe integrált rádióhoz ingyenes (előrecsomagolt) fülhallgatót és korlátlan mennyiségű tea, kávé fogyasztást, és ehhez (még mindig ingyen) aprósüteményt és friss gyümölcsöket kaphat a kupé egyik végében fellelhető önkiszolgáló minikonyhában.
Az utazási kedvezményekről: a 25 év alatti fiatalok kedvezményesen válthatnak vonatjegyet, úgy számoltam, talán 20%-al olcsóbban. A nagy nyertesek mindenképpen a 15 év alatti gyerekek, ők (felnőtt kísérettel) mindösszesen 5 koronát fizetnek a jegyért, akárhová is utazzanak! Ennyi a foglalási díj. A felnőttek teljes jegyára csak akkor csökkenthető egy kicsivel, ha interneten és nem a jegypénztárban váltja meg.


(A fotók a www.sj.se honlapról származnak és Kasper Dudzik munkái.)

2010. június 6., vasárnap

Hälsingland és a bogrács

Végre valahára beköszöntött itt fenn északon is a tavasz, talán lassacskán a nyár is, s ilyenkor rögtön ágaskodni kezd a vágy, hogy ki a szabadba, szívni magunkba a napfényt, a megújuló természet éltető erejét. Összedugtuk fejünket, s kisütöttük, hogy ideje lenne ismét összejönnünk, hogy felszítsuk a svédhoni magyarság összetartó erejének (amúgy nem) szunnyadó parazsát, ami fölé ezúttal egy méretes bográcsot lógattunk, hogy az abban rotyogó marhapörkölt illatával mutassunk utat az iggesundi papírgyár rothadt káposztaszagától bódultan támolygó, lazactól és köttbullartól (svéd húsgolyó) megcsömörlött, munkában és gyermeknevelésben becsülettel megfáradt honfitársainknak.
 
Az ötletből egy hét alatt tett lett, a gyors körlevélre záporoztak a visszajelzések, s így 2010. június 5-én szombaton a lakótelepünk szélén lévő szabadidőparkban kitűztük a magyar zászlót a sok svéd közé, hogy annak árnyékában 28 felnőtt és 15 gyermek tölthessen el együtt egy csodás napot. Összeszámolva a közeli és távoli svédországi magyarságot rá kellett döbbennünk, hogy időközben annyira sokan lettünk, hogy ha mindenkit meghívnánk az eseményre a megyéből, nem lenne elég a 22 literes bogrács! Így a fenti létszámban megállapítva a felső határt, csak a Hudiksvall kb 60 km-es körzetében propagáltuk az eseményt. Reméljük nem lesz ebből sértődés…
Az előkészületek már az előző napokban megkezdődtek, a hudiksvalli "született feleségek" megrakták egy kombi Ford csomagtartóját a hozzávalókkal, többek között 15 kg marhahússal, krumplival, hagymával, s a kamrapolcok féltett zugaiból elővett, erre az alkalomra rejtegetett kiváló magyar pirospaprikákkal, a messzi északon nagy kincsnek számító Piros Arannyal, Erős Pistával. A műanyag tányérok, poharak, evőeszközök és szalvéták mellé előre zsákokba csomagolt nyírfahasábokat is vettünk, mert ugyan a környező erdőkből és irtásterületekről mázsaszámra lehet fenyőágakat szerezni, de úgy döntöttünk, hogy azok eléggé gyantásak, s emiatt pattogósak, másrészt mégiscsak egyszerűbb és elegánsabb a benzinkútról elhozni a tűzifát, mint rőzseszedő anyókát játszani.
 
A nagy nap reggelén 7:30-kor a hälsinglandi napsugarak kíváncsian méregették a csillogó, ezen a tájon még sohasem látott furcsa szerzeményt, a bográcsot. Sajnos nem használhatom ehelyütt a "kelő nap sugarai", egyébként sokkal költőibb szófordulatot,  hiszen a nap mostanában 3:15-kor kel itt északon...  A tűzgyújtással 8-ra készen lettünk, vártuk a jó parazsat, miközben a lakókerület egyik svéd kulcsembere, mindenese, reggeli kerékpáros körútja során leparkolt, s élénken érdeklődött, mi készül itt nagy titokban. Ő is hosszasan vizsgálgatta a bográcsot, de nem tudott egy frappáns svéd szót annak megnevezésére, a "bográcsot" meg nem bírta kimondani. Némi irigységgel a szemében kívánt jó mulatást nekünk, majd tovább kerekezett. Kisvártatva megjelent egy másik svéd "fontosember", aki úgy aposztrofálta magát, mint mindennek az egyszemélyes felelőse, ami itt történik a szabadidőparkban. Ő sajnos kerek perec kijelentette, hogy ott, azon a helyen ahol már vígan lobogott a tűz, nem lehet tüzet rakni. Ezt azért tartottuk kicsit furcsának, mert direkt azt a helyet választottuk, ahol április utolsó napján, a nagy svéd télbúcsúztató ünnepség alkalmával kb 2.5 magas és minimum 6 méter átmérőjű máglyát raktak... de a mi 20 centis tüzünk ezek szerint sokkal veszélyesebbnek látszott. Rövid telefonálgatás és egyezkedés után megállapodtunk, hogy akkor a kialakított, fedett grillezőhelyre költöztetjük fel a bográcsunkat, az szélvédettebb, és ott lehet tüzeskedni. Jobb a békesség alapon engedtünk, bár további nehézséget okozott, hogy a háromlábú állványt oda nem lehetett felállítani, ezért vennünk kellett sebtében egy hosszú láncot, amiről lelógathattuk bográcsunkat.  Persze minden bolt, így a bográcstartólánc-szaküzlet is 10-kor nyit szombaton.
 
Végül 2 óra csúszással megkezdődhetett a szalonna és hagymapirítás, s hamarosan rotyogott a marhahús is. A derék magyarok közben szép lassan gyülekezni kezdtek a környékről, régi és új tagjai a kis közösségünknek, s a házipálinkás butykosok szűnni nem akaró keringőjével egyidejűleg megindultak a beszélgetések, ismerkedések is. A tepertős pogácsák, házi készítésű sóssütemények szépen fogyatkoztak, dicsérve a magyar háziasszonyaink konyhai tehetségét, miközben majd mindenki kavarintott, rázott egyet a bográcson, vagy éppen javított egy kicsit a fűszerezésen.
 
A gyerekek közben hatalmasat hancúroztak, élvezték egymás társaságát, s azt, hogy mindenkivel magyarul beszélhettek játék közben is. Senki sem unatkozott egy percet sem, közben repült az idő, szépen fogyott a tűzifa és a pálinka, s ebből kifolyólag mindenki erősen füstszagú és kipirult arcú lett, mire végül 3 óra táján elhangzott a várva várt szó: KÉSZ!
 
Pár perc múlva a hosszú asztal körül elismerő hümmögések és csettintések jelezték minden szónál is világosabban: mennyei finom lett az ebéd! A népes társaság aztán addig-meddig sertepertélt a bűvös bogrács körül újabb és újabb adagokat merve tányérjára, hogy a végére csak mutatóban maradt valamicske. A fényesre gömbölyödött pocakokat simogatva, poharazgatva és beszélgetve szépen eltelt a nap hátralévő része, s következhetett a rendrakás, búcsúzkodás.
 
Sajnos szegény Mártonkánk épp ezekben a napokban betegedett meg, lázasan, köhögve feküdt otthon, s így nem tudott eljönni a mulatságra, s hol anyukája, hol én maradtunk mellette felváltva, őt ápolva.
Még több kép itt.