2013. július 8., hétfő

Jó magyar fehér kenyér - süssük meg otthon!

Drága búzakenyér...az nagyon tud hiányozni.



Kitartó keresgélés után a svéd boltokban is rá lehetett bukkanni valamilyen fehér, általában olasz vagy görög jellegű kenyérre, de az olyan volt mint a népmese: Hol volt, hol nem volt...
A szerencsésebb, nagyobb városokban lakók pedig lehet, hogy egy magyar pékséget is találtak már a közelükben mint pl Sundsvallban vagy Malmöben.
A hétköznapi élelmiszerüzletekben megvásárolható sokféle magvas, rozsos, barna és egészségesebbnél egészségesebb kenyér persze párját ritkítja, de amikor a magyar ember jó szokásait külföldön is megtartva gulyáslevest akar kanalazni, húsvéti sonkát kanyarít vagy parázson szalonnát süt s annak zsírját vágyja kicsöpögtetni, akkor bizony mese nincs: FEHÉR KENYERET akar az asztalra!

Nos, kedves Svédországban élő magyarok, ne keresgéljetek tovább hiába: süssetek magatoknak meleg lágy fehér kenyeret! Lássuk hogyan is:

Hozzávalók (2db 6-700 grammos kenyérhez)

80 dkg fehér búzaliszt
25 g kenyérhez való élesztő (= egy fél csomag "kék feliratos")
1 doboz (150g) kovász
3 teáskanál só
1 evőkanál olaj
0,5 l hideg víz

Az elmorzsolt élesztőhöz hozzáöntjük a kovászt és a hideg vizet, majd elkeverjük.

Ezt kis adagonként hozzákeverjük a liszthez, s először robotgéppel dagasztjuk, kb 12-15 percig.

Közben hozzákerül az olaj és a legvégén a só is.

Mikor a kenyértészta kezd összeállni, még belisztezett kézzel is dagasztjuk kicsit, így állítva méltó emléket dédanyáink verejtékes munkájának is. A tészta lágy lehet, de nem ragacsos.

A kenyértésztát meleg helyen legalább két órán át kelesztjük fedett kelesztőtálban vagy kendővel letakarva, ki hogy szereti.
előtte
2 óra múlva

A dupájára kelt tésztát kettévágjuk, majd minél kevesebb mozgatással kenyérformájúvá alakítjuk.

A cipókat liszttel beszórjuk s egy sütőpapírral bélelt lapos tepsire helyezzük, ahol letakarva további egy órán át kelesztjük.

A kenyerek tetejét éles késsel 3-4 helyen bevagdossuk. (Műtétes szakmában dolgozóknak illetve  feleségeinek szike használata kötelező!)

A kenyerek tetejét vízzel megkenjük, majd először 260 fokra melegített kemencében sütőben kb.10 percen át, végül 220 fokon további 15 percig sütjük. Fontos, hogy a sütő aljába tegyünk egy fém edénybe kb fél liter vizet, hogy a sütő levegője kellően párás legyen. A sütőből kivett kész kenyeret mégegyszer vízzel megkenhetjük.
Formás kis cipók...

Finom, meleg, fehér, puha...és mindig gyorsan elfogy!

---------
Végezetül álljon itt egy történet még 1997-ből, amikor először látogattunk Erikával Svédországba.
Akkoriban egy 3 hónapos Tempus-ösztöndíjjal az Uppsalai Egyetemen hallgattam egy kurzust (épp szülészet-nőgyógyászatot, de ez mellékes). Természetesen Erika is velem tartott az útra, de sajnos a szabályzat szerint nem lakhattunk együtt az egyetem kollégiumában. Keresnünk kellett tehát neki egy szállást 3 hónapra. A Magyarok Világszövetségén keresztül sikerült kiderítenünk, hogy Uppsalában élnek segítőkész magyarok, s az egyik öregúr, Klein László éppen "házvezetőnőt" keres. Szegény Laci bácsi épp néhány hónappal azelőtt özvegyült meg, s a nagy házban ahol egyedül élt, bizony elkélt egy szorgos asszonyi kéz segítsége. Így mindenki jól járt. Erika kosztot és kvártélyt kért csak cserébe azért, hogy rendbe tartsa a háztartást s főzzön.
Mielőtt útnak indultunk volna, még telefonon érdeklődtünk Laci bácsitól, mit vigyünk neki az óhazából, mire vágyik leginkább. Gondoltuk hogy majd Unicum, Tokaji, Téliszalámi, pirospaprika vagy valami hasonló klasszikus hungarikum lesz a kívánsága. Legnagyobb meglepetésünkre 2 kilós fehér kenyereket kért... minél többet...hogy le is tudjon fagyasztani belőle.
Te jó ég! -gondoltuk- kenyérgondokkal küzd a szegény öreg? Mi vár akkor ott Erikára?
Erről természetesen szó sem volt. Így azonban mi is megtudtuk: mekkora kincs Svédországban a finom jó fehér kenyér!
1997-Stockholm. Korhű ruhákban Klein Lászlóval és 1905-ös Gregoire autójával.

2013. július 1., hétfő

Hälsingland gyöngyszemei - Avholmsberget


Tájegységünk, Hälsingland erdőkben, tavakban gazdag, dimbes-dombos vidék. Úgy kb 90-100 millió évvel ezelőtt (egy csütörtök délután) becsapódott ide egy jókora meteorit, s ütött egy 19 km átmérőjű lyukat a tájba. A felszín azóta nyilván sokat alakult, jégkorszakok és mamutok jöttek-mentek, de a mélyedés később alapja lett Svédország 18. legnagyobb tavának, a Dellen tónak. A tó egy északi és egy déli részből áll, közöttük egy keskeny csatornaszerű összeköttetéssel, s mindösszesen kb 130 km2-en terül el. Hudiksvallból egy kacskaringós, kissé hepehupás de látnivalókban annál gazdagabb út vezet el a két tórész között Friggesund és Bjuråker irányába.

A tórendszer népszerű kirándulóhely, tavi pisztránghorgászok, fürdőzők, kirándulók, kempingezők, kajakozók kedvelt úticélja. Három éve mi magunk is itt kajakoztunk Föneboban, az északi tó északi partján.

A tó nyugati partjánál emelkedik Avholmsberget, amire fölkapaszkodva (na jó, autóval fölhajtva) lélegzetelállító panorámában lesz részünk. Az útleírások szerint Hälsingland legszebb kilátása nyílik e helyről. Nehéz lenne ezzel vitatkozni.
Amíg a szülők a kilátásban gyönyörködnek és ábrándozva sóhajtoznak egymás ujjait morzsolgatva, a gyerekeknek sem kell unatkozniuk. A környező sziklák és erdők megannyi titkos kalandra csábítanak. (De a lepottyanás ellen azért egy kerítés véd)
 

A hegyoldalban egy étterem is helyet kapott, amelynek teraszáról nyíló gyönyörű kilátás talán feledteti az egyébként ízletes klasszikus svéd ételek borsos magaslati felárát. 

Minden kedves erre látogatónak jó szívvel ajánljuk ezt a kirándulóhelyet!






Bolhapiac - Loppis

A bolhapiacok, zsibvásárok, használtáru-vásárok nyaranta nagy népszerűségnek örvendenek Svédországszerte. A szó svédül loppis, ami a magyar fülnek viccesen hangzik, de persze semmi köze a "lop" szavunkhoz. Loppis táblákkal lépten nyomon találkozni, a legegyszerűbb esetben a garázs elé, vagy a kertben rakják ki az emberek a lomtalanításkor fölöslegessé vált holmijaikat és néhány tíz koronáért szívesen meg is válnak tőle.
A gyerekek körében is közkedvelt zsebpénzkiegészítési mód, hogy a megunt régi, de még jó állapotú játékaikat kiárusítják.
 Az "üzletágnak" van komolyabban szervezett formája is, a környékünk legnagyobb ilyen bolhapiaca Hudiksvalltól mintegy 50 km-re található, Bjuråkertől egy kőhajításnyira. Itt egy egyesület gondnoksága alatt zajlik a vásár: ők bérlik a házat (bár inkább csarnok lesz az a mérete miatt), és veszik át az eladóktól a holmikat árusításra.
Minden árucikkre ráragasztanak/függesztenek egy kis cetlit, ezen szerepel az eladó számkódja, és az ár persze. Minden eladott tárgy után 90% az eladó markát üti, 10% az egyesületé, aki az egészet könyveli, bonyolítja, intézi. A nap, illetve hónap végén aztán összesítik, melyik eladó mennyit keresett. A bizalom itt is elengedhetetlen kellék, mondanom sem kell.
Elképzelhető, hogy mekkora a forgalom, hogy ha belegondolunk, az apró tárgyak többsége 2-5-10-20 koronáért kel el, és ezzel együtt napi több tízezer korona forgalmat bonyolítanak, a hét minden napján (egy belső "informátorunk" szerint).
 Itt aztán tényleg minden van, még talán rézfán fütyülő rézangyal is!

Az egyik sarokban Csipkerózserika is rábukkant rég elfeledett rokkájára...

Jónéhány órát bóklásztunk a kincsek között, és nem meglepő módon mindenki talált valami "nélkülözhetetlenül fontos" kacatot, ami nélkül nem is értjük, hogy lehettünk meg eddig!
Anya egy szép tálat, kendőt, mécsestartót, Apa fa-réz gyertyatartókat és kézzel öntött gyertyákat, Erki egy kis madárkát (Csúszka) és egy kőtojást a gyűjteményébe, Marci pedig egy ninját és egy kisautó-kilövő szerkezetet. A többi lelet egyelőre nem publikus, mert azokból meglepetés lesz!

Hazafelé menet még beugrottunk egy kávéra Sonjához, a közelben lakó egyik kedves ismerősünkhöz és tanárunkhoz, aki már sok-sok órát töltött azzal, hogy svédül tanítson minket, s megismertessen bennünket a svéd kultúrával, a szokásokkal és a svédek gondolkodásmódjával. Sonja egyébként nagy kedvelője a loppisnak, saját bevallása szerint is vagyonokat hagyott már ott, s ha esetleg az a nagyon nagy zsibvásár leégne vagy bezárna, másnap nála meg lehetne nyitni egy hasonlót.


Most már ideje továbbeveznünk. Vajon milyen kalandok várnak még ránk?

2013. június 23., vasárnap

Mesél az erdő - Trolska skogen

A Skandináv erdő megannyi titkot rejt. Évszázadok óta keringenek a nép körében mendemondák a különböző mesebeli erdei lényekről, manókról, tündérekről, trollokról és sárkányokról. Jártunkban-keltünkben egy ilyen mesebeli erdőre bukkantunk Mellanfjärdenben, alig 40 km-re északra Hudiksvalltól.

Az nordanstigi erdő mélyén megbújó mesevilág az egész családnak tartalmas kikapcsolódást jelent. A bejáratnál egy különös faházikóban megváltottuk a jegyeket a vasárnapi kalandra.
 Íme a park térképe és a kíváncsi felfedezők.
Alig néhány méter után egy tündérbe botlottunk, aki szörnyen el volt keseredve. Elmesélte, hogy nagy baj történt a mesebeli erdőben: egy óriás lefekvéskor nagyot nyújtózott, és a fejével leverte a csillagokat az égről, amik összetörtek és alaposan szétszóródtak az erdőben! Így az örök sötét éjszakák réme fenyeget, és nagyon nagy szükség lenne apró szorgos kezekre, akik segíthetnének megoldani ezt a problémát.
A gyerekek örömmel vállalkoztak erre, és hamarosan megtudhatták a részleteket is. Egy színes dobozt kaptak a kezükbe, rajta a meseerdő térképével. Az erdő különböző pontjain fel kell kutatniuk és a dobozba gyűjteniük az apró csillagdarabokat, amik egyébként nagyon hasonlítottak csillogó kavicsokra...
A megtöltött dobozt aztán el kellett juttatnunk Tomtehoz, aki olyan mint a Mikulás csak nyári kiadásban. Neki megvan a szerkezete és a különleges képessége ahhoz, hogy az összegyűjtött darabokat újra csillagokká változtassa, és visszajuttassa az égboltra.
Útunk során sok különös erdei lénybe botlottunk. Az egyik varázsló troll számos különös trükkel kápráztatott el bennünket, és megtudtuk, hogy nagyon szereti a kávét, amit sajátos módon, a kéményébe öntött vízzel készít. Szerencsére nem kellett megkóstolnunk... Nagy tapsot kapott a trükkökért, amiért egy hatalmas marék csillagmorzsa került a dobozunkba.
Az erdei méhek és darazsak királynője is szívesen látott bennünket, megmutatta varázskönyvét, amiben hol eltűnnek, hol megjelennek a képek és szövegek. (Ez egy iPad-el nem lenne nagy kunszt, de neki PAPÍR könyvvel is sikerült).  Búcsúzóul figyelmeztetett: a továbbiakban már tartsuk jól nyitva a szemünket, mert veszedelmek leselkedhetnek ránk!

Vajon milyen veszedelmek? És mik ezek a különös apró lábnyomok?

Kisvártatva hangos hortyogás, mormogás verte fel az erdő csöndjét. Egy alvó sárkány hevert a közeli tisztáson! Közelebb érve láttuk, hogy a sárkány aludt, de álma nem tűnt nyugodtnak. Egy fehér ruhás tündér, a sárkány őrzője bukkant fel, aki közelebb invitált bennünket. Elmesélte, hogy ez egy nagyon-nagyon öreg sárkány, aki évszázadokon át röpködött a világban és rabolta hetedhét ország kincseit. A kincsek a gyomrában hevernek, és a legenda szerint a sárkány kerek 100 esztendeig alszik. Az egyetlen gond, hogy senki sem tudja, mikor jár le az a száz esztendő!
Ám még egy alvó sárkányról is gondoskodni kell: amiért a gyerekek segítettek megmosni a fogát, jónéhány darabka csillag lett a jutalmuk.
Gyorsan még egy utolsó fotó a vakítóan fehér fogsorral, csak nehogy most ébredjen föl!
Az út során nemcsak mesék, hanem sok más ismeretanyag is a birtokunkban került. Az ösvény mellett tudós-kincsesládák hevertek, amelyekben megannyi tudnivalót találtunk a svéd erdők növény- és állatvilágáról.
Az egyik kunyhó pedig egy igazi erdei kémia laboratórium volt! Két "őrült tudós" mutatott megannyi "varázslatot", így a gyerekek által is könnyen megérthető módon megtudtuk, mi az hogy sav és lúg, mire jó az indikátor (lakmusz), és miért lesznek különböző színűek az egyes oldatok.

Némi sütőporból, bikarbonátból, ecetből és ételfestékből pedig rögtön beindult a pezsgés!
A sok "komolyság" után következhetett egy kis gondtalan szappanbuborék eregetés.
A következő állomás egy furcsa erdei troll sötét és félelmetes háza volt, akinek egyetlen vágya volt, hogy megszerezzen minden csillogó értékes tárgyat.Így nemcsak a már megszerzett csillagdarabok, hanem még Eri arany fülbevalója is veszélybe került. A troll asztalán roskadoztak a finomságok, amikre el akarta cserélni az értékeinket. Még szerencse, hogy tudtuk, ezzel a cserével nem járnánk jól. 
A nyomasztó sötét kunyhó után továbbhaladva az erdei ösvényen, kellemes zene ütötte meg füleinket. Egy erdei muzsikus hegedült gyönyörű nótákat, amivel a kövek alatt, bokrok között élő erdei manókat szórakoztatta. No és persze minket is, amit nagy tapssal jutalmaztunk. Ekkor még néhány csillagkavics is előkerült a zsebéből!
 

Úgy tűnik megtaláltunk minden darabot, amit csak lehetett. A doboz teli, irány Tomte háza!
Az ösvény egy takaros kis faházikó felé kanyarodott.
Tomte nagyon megörült nekünk, és máris beönthettük a csillogó kavicsokat a varázslatos szerkezetbe, amit vadul forgatni kezdett.
Csodák-csodája, a szerkezetből egy kész csillag pottyant ki. Ez kész, mehet vissza a többi közé.
Alaposan elfáradtunk a kincsvadászatban, s még jó, hogy Tomte háza előtt hatalmas sárga rókagombák nőttek (svédül kantarell) amikre ülve nemcsak megpihenhettünk, hanem elkölthettük uzsonnánkat is.
Eszegetés közben egy újabb varázsló troll bukkant fel, aki kártyatrükkökkel, lángoló könyvvel, és hasonló vicces dolgokkal szórakoztatott bennünket.


Így ért véget ez a nap. Hazafelé még bekanyarodtunk egy jégkrémre a mellanfjärdeni kikötőbe, s hogy sütkérezzünk egyet a vasárnap délutáni napfényben.



Úgy érezzük, nagyon sokat nyújtott nekünk ez a kalandos kirándulás az erdők mesevilágában. Nagyot meríthettünk a svéd folklór gazdag terméséből, közben szórakozva, észrevétlenül belekóstoltunk a természettudományokba is.

És végül, de nem utolsósorban: ha majd fölnézünk a csillagos égboltra, tudni fogjuk, hogy az egyik csillagot mi juttattuk oda vissza, s az nekünk ragyog majd a legfényesebben.