A bolhapiacok, zsibvásárok, használtáru-vásárok nyaranta nagy népszerűségnek örvendenek Svédországszerte. A szó svédül
loppis, ami a magyar fülnek viccesen hangzik, de persze semmi köze a "lop" szavunkhoz. Loppis táblákkal lépten nyomon találkozni, a legegyszerűbb esetben a garázs elé, vagy a kertben rakják ki az emberek a lomtalanításkor fölöslegessé vált holmijaikat és néhány tíz koronáért szívesen meg is válnak tőle.
A gyerekek körében is közkedvelt zsebpénzkiegészítési mód, hogy a megunt régi, de még jó állapotú játékaikat kiárusítják.
Az "üzletágnak" van komolyabban szervezett formája is, a
környékünk legnagyobb ilyen bolhapiaca Hudiksvalltól mintegy 50 km-re található,
Bjuråkertől egy kőhajításnyira. Itt egy egyesület gondnoksága alatt zajlik a vásár: ők bérlik a házat (bár inkább csarnok lesz az a mérete miatt), és veszik át az eladóktól a holmikat árusításra.
Minden árucikkre ráragasztanak/függesztenek egy kis cetlit, ezen szerepel az eladó számkódja, és az ár persze. Minden eladott tárgy után 90% az eladó markát üti, 10% az egyesületé, aki az egészet könyveli, bonyolítja, intézi. A nap, illetve hónap végén aztán összesítik, melyik eladó mennyit keresett. A bizalom itt is elengedhetetlen kellék, mondanom sem kell.
Elképzelhető, hogy mekkora a forgalom, hogy ha belegondolunk, az apró tárgyak többsége 2-5-10-20 koronáért kel el, és ezzel együtt napi több tízezer korona forgalmat bonyolítanak, a hét minden napján (egy belső "informátorunk" szerint).
Itt aztán tényleg minden van, még talán rézfán fütyülő rézangyal is!
Az egyik sarokban Csipke
rózserika is rábukkant rég elfeledett rokkájára...
Jónéhány órát bóklásztunk a kincsek között, és nem meglepő módon mindenki talált valami "nélkülözhetetlenül fontos" kacatot, ami nélkül nem is értjük, hogy lehettünk meg eddig!
Anya egy szép tálat, kendőt, mécsestartót, Apa fa-réz gyertyatartókat és kézzel öntött gyertyákat, Erki egy kis madárkát (Csúszka) és egy kőtojást a gyűjteményébe, Marci pedig egy ninját és egy kisautó-kilövő szerkezetet. A többi lelet egyelőre nem publikus, mert azokból meglepetés lesz!
Hazafelé menet még beugrottunk egy kávéra Sonjához, a közelben lakó egyik kedves ismerősünkhöz és tanárunkhoz, aki már sok-sok órát töltött azzal, hogy svédül tanítson minket, s megismertessen bennünket a svéd kultúrával, a szokásokkal és a svédek gondolkodásmódjával. Sonja egyébként nagy kedvelője a loppisnak, saját bevallása szerint is vagyonokat hagyott már ott, s ha esetleg az a nagyon nagy zsibvásár leégne vagy bezárna, másnap nála meg lehetne nyitni egy hasonlót.
Most már ideje továbbeveznünk. Vajon milyen kalandok várnak még ránk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése