Három feleség, Erika, Ica és Ibolya egy nap különleges felkérést kaptak egyik volt nyelviskolai tanárukon keresztül. Egy EU által támogatott kísérletben vehettek részt, aminek "Világok ételei" volt a címe s az volt az alapötlete, hogy összehozza Svédország soknemzetiségű konyhájának receptjeit és a helyi svéd gazdák termékeit.
Svédországban rengeteg külföldi él, és a svédek szeretik kipróbálni a különböző nemzetek ételeit. Az ideális az volna persze, ha mindent meg lehetne főzni itteni alapanyagokból is, ezzel támogatva a helyi mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Az ötletgazdák összeállították a nemzetek listáját, amiben elsőként a magyar konyha szerepelt. (Majd később még iraki, iráni, sri lankai, eritreai és brazil).
Valamennyi költséget az EU program állta, de a megvalósításban nagy szerep jutott még egy étteremnek is, aki a helyet, eszközöket és a zavartalan lebonyolítást vállalta magára.
Az étterem megérdemel egy kis reklámot ezen a helyen: Frägsta Hälsingegård a nevük, egy testvérpár üzemelteti, akik félig svédek, félig olaszok. Az étterem alapvetően olasz étteremként hirdeti magát, és kb 15 km-re fekszik Hudiksvalltól egy tanyaközpontban. Az épületegyüttes több mint 100 éves és a régi időkben a svéd vidéki társasági élet központja volt. Esküvőknek, báloknak, mulatságoknak adott otthont. A testvérpár ide költözött az egyébként soknemzetiségű családjával, és vendéglátásba kezdett, amihez megvolt a kellő képzettségük és olaszországi munkatapasztalatuk. A mennyiség helyett a minőségre törekednek: csak előzetes megrendelésre főznek, minimum tíz főtől, így főleg cégek és nagyobb családi események a célközönségük.
A nagy eseményt megelőző héten a feleségek megtárgyalták a szervezőkkel, hogy mi lesz a menüsor, ehhez milyen alapanyagokra lesz szükség. Az gyorsan kiderült, hogy az őrölt paprika megkerülhetetlen tényező, s ez sajnos nem kapható az itteni boltokban, s nyilván a gazdák sem termelik. Szerencsére minden rendes magyar háziasszony kamrájában akad néhány zacskóval, így ez nem lehetett akadály. A főzést megelőző napon a kis csapat tett egy nagy kört a környező gazdáknál és beszerezte az alapanyagok nagy részét: húst, zöldségeket, lisztet. A szervezők egyik fő célja volt, hogy mindenből "ekologisk" vagyis gyógyszer-vegyszermentes kerüljön a fazékba.
A lányok aztán kellő izgalommal bevetették magukat az étterem konyhájába, ahol a személyzet maximálisan kedves és segítőkész volt. Itt a magyar menyecskék dirigáltak, s nem volt semmi őrült Gordon Ramsay-féle ordítozás sem, mégis jól haladt a munka.
A késő délutánra meghirdetett kezdésre aztán befutottunk mi, az éhes családapák is gyerekestől, valamint jónéhány magyar meghívott vendég is. Először meghallgattuk a főszervező kiselőadását az egész programról.
Majd egyre nagyobb izgalommal és hangos gyomorkorgással vártuk a kezdést.
A konyhatündérek és segédeik:
A menüsor:
Gyömölcsleves
Gulyásleves
Paprikás csirke galuskával
(nincs kép)
Sertéstokány galuskával
Házilag sütött kenyér, helyi lisztből
Uborkasaláta
Madártej
(sajnos nincs kép róluk)
Mondanom sem kell, hogy irgalmatlanaul teleettük magunkat. A svéd és olasz házigazdák nemkülönben, akik elismeréssel nyilatkoztak a feleségeink szakácsművészetéről. Gondolom mindenki sejti, hogy ezek a jóravaló vendéglátó szakácsok azért buzgón kérdezgettek és jegyzeteltek, miközben sertepertéltek a konyhában!
Miközben fényesre gömbölyödött hasunkat simogattuk és kávéinkat kortyolgattuk (espresso italiano!), sokat beszélgettünk a svédekkel arról, hogy milyen kár, hogy a svéd családok hétköznapjaiból lassacskán eltűnik a közös vacsorák meghitt hangulata és összetartó ereje. Mind gyakoribb, hogy mindenki akkor eszik amikor eszébe jut, s azt amit éppen kivesz a hűtőből és megmelegít a mikróban. Ez pedig mind gyakrabban előre elkészített étel.
Milyen jó, hogy ez nálunk nem így van. Így végiggondolva nagyon hálásak lehetünk a "tűzhelyeinket őrző" és a családot ily módon is összetartó asszonykáinknak!
