Jó magyar fehér kenyér - süssük meg otthon!

Drága búzakenyér...az nagyon tud hiányozni.

Kitartó keresgélés után a svéd boltokban is rá lehetett bukkanni valamilyen fehér, általában olasz vagy görög jellegű kenyérre, de az olyan volt mint a népmese: Hol volt, hol nem volt...
A szerencsésebb, nagyobb városokban lakók pedig lehet, hogy egy magyar pékséget is találtak már a közelükben mint pl Sundsvallban vagy Malmöben.
A hétköznapi élelmiszerüzletekben megvásárolható sokféle magvas, rozsos, barna és egészségesebbnél egészségesebb kenyér persze párját ritkítja, de amikor a magyar ember jó szokásait külföldön is megtartva gulyáslevest akar kanalazni, húsvéti sonkát kanyarít vagy parázson szalonnát süt s annak zsírját vágyja kicsöpögtetni, akkor bizony mese nincs: FEHÉR KENYERET akar az asztalra!

Nos, kedves Svédországban élő magyarok, ne keresgéljetek tovább hiába: süssetek magatoknak meleg lágy fehér kenyeret! Lássuk hogyan is:

Hozzávalók (2db 6-700 grammos kenyérhez)

80 dkg fehér búzaliszt
25 g kenyérhez való élesztő (= egy fél csomag "kék feliratos")
1 doboz (150g) kovász
3 teáskanál só
1 evőkanál olaj
0,5 l hideg víz

Az elmorzsolt élesztőhöz hozzáöntjük a kovászt és a hideg vizet, majd elkeverjük.

Ezt kis adagonként hozzákeverjük a liszthez, s először robotgéppel dagasztjuk, kb 12-15 percig.

Közben hozzákerül az olaj és a legvégén a só is.

Mikor a kenyértészta kezd összeállni, még belisztezett kézzel is dagasztjuk kicsit, így állítva méltó emléket dédanyáink verejtékes munkájának is. A tészta lágy lehet, de nem ragacsos.

A kenyértésztát meleg helyen legalább két órán át kelesztjük fedett kelesztőtálban vagy kendővel letakarva, ki hogy szereti.

előtte

2 óra múlva

A dupájára kelt tésztát kettévágjuk, majd minél kevesebb mozgatással kenyérformájúvá alakítjuk.

A cipókat liszttel beszórjuk s egy sütőpapírral bélelt lapos tepsire helyezzük, ahol letakarva további egy órán át kelesztjük.

A kenyerek tetejét éles késsel 3-4 helyen bevagdossuk. (Műtétes szakmában dolgozóknak illetve  feleségeinek szike használata kötelező!)

A kenyerek tetejét vízzel megkenjük, majd először 260 fokra melegített kemencében sütőben kb.10 percen át, végül 220 fokon további 15 percig sütjük. Fontos, hogy a sütő aljába tegyünk egy fém edénybe kb fél liter vizet, hogy a sütő levegője kellően párás legyen. A sütőből kivett kész kenyeret mégegyszer vízzel megkenhetjük.

Formás kis cipók...

Finom, meleg, fehér, puha...és mindig gyorsan elfogy!

---------
Végezetül álljon itt egy történet még 1997-ből, amikor először látogattunk Erikával Svédországba.
Akkoriban egy 3 hónapos Tempus-ösztöndíjjal az Uppsalai Egyetemen hallgattam egy kurzust (épp szülészet-nőgyógyászatot, de ez mellékes). Természetesen Erika is velem tartott az útra, de sajnos a szabályzat szerint nem lakhattunk együtt az egyetem kollégiumában. Keresnünk kellett tehát neki egy szállást 3 hónapra. A Magyarok Világszövetségén keresztül sikerült kiderítenünk, hogy Uppsalában élnek segítőkész magyarok, s az egyik öregúr, Klein László éppen "házvezetőnőt" keres. Szegény Laci bácsi épp néhány hónappal azelőtt özvegyült meg, s a nagy házban ahol egyedül élt, bizony elkélt egy szorgos asszonyi kéz segítsége. Így mindenki jól járt. Erika kosztot és kvártélyt kért csak cserébe azért, hogy rendbe tartsa a háztartást s főzzön.
Mielőtt útnak indultunk volna, még telefonon érdeklődtünk Laci bácsitól, mit vigyünk neki az óhazából, mire vágyik leginkább. Gondoltuk hogy majd Unicum, Tokaji, Téliszalámi, pirospaprika vagy valami hasonló klasszikus hungarikum lesz a kívánsága. Legnagyobb meglepetésünkre 2 kilós fehér kenyereket kért... minél többet...hogy le is tudjon fagyasztani belőle.
Te jó ég! -gondoltuk- kenyérgondokkal küzd a szegény öreg? Mi vár akkor ott Erikára?
Erről természetesen szó sem volt. Így azonban mi is megtudtuk: mekkora kincs Svédországban a finom jó fehér kenyér!

1997-Stockholm. Korhű ruhákban Klein Lászlóval és 1905-ös Gregoire autójával.

Hälsingland gyöngyszemei - Avholmsberget

Tájegységünk, Hälsingland erdőkben, tavakban gazdag, dimbes-dombos vidék. Úgy kb 90-100 millió évvel ezelőtt (egy csütörtök délután) becsapódott ide egy jókora meteorit, s ütött egy 19 km átmérőjű lyukat a tájba. A felszín azóta nyilván sokat alakult, jégkorszakok és mamutok jöttek-mentek, de a mélyedés később alapja lett Svédország 18. legnagyobb tavának, a Dellen tónak. A tó egy északi és egy déli részből áll, közöttük egy keskeny csatornaszerű összeköttetéssel, s mindösszesen kb 130 km2-en terül el. Hudiksvallból egy kacskaringós, kissé hepehupás de látnivalókban annál gazdagabb út vezet el a két tórész között Friggesund és Bjuråker irányába.

A tórendszer népszerű kirándulóhely, tavi pisztránghorgászok, fürdőzők, kirándulók, kempingezők, kajakozók kedvelt úticélja. Három éve mi magunk is itt kajakoztunk Föneboban, az északi tó északi partján.

A tó nyugati partjánál emelkedik Avholmsberget, amire fölkapaszkodva (na jó, autóval fölhajtva) lélegzetelállító panorámában lesz részünk. Az útleírások szerint Hälsingland legszebb kilátása nyílik e helyről. Nehéz lenne ezzel vitatkozni.

Amíg a szülők a kilátásban gyönyörködnek és ábrándozva sóhajtoznak egymás ujjait morzsolgatva, a gyerekeknek sem kell unatkozniuk. A környező sziklák és erdők megannyi titkos kalandra csábítanak. (De a lepottyanás ellen azért egy kerítés véd)

 

A hegyoldalban egy étterem is helyet kapott, amelynek teraszáról nyíló gyönyörű kilátás talán feledteti az egyébként ízletes klasszikus svéd ételek borsos magaslati felárát. 

Minden kedves erre látogatónak jó szívvel ajánljuk ezt a kirándulóhelyet!

Bolhapiac - Loppis

A bolhapiacok, zsibvásárok, használtáru-vásárok nyaranta nagy népszerűségnek örvendenek Svédországszerte. A szó svédül loppis, ami a magyar fülnek viccesen hangzik, de persze semmi köze a "lop" szavunkhoz. Loppis táblákkal lépten nyomon találkozni, a legegyszerűbb esetben a garázs elé, vagy a kertben rakják ki az emberek a lomtalanításkor fölöslegessé vált holmijaikat és néhány tíz koronáért szívesen meg is válnak tőle.
A gyerekek körében is közkedvelt zsebpénzkiegészítési mód, hogy a megunt régi, de még jó állapotú játékaikat kiárusítják.

 Az "üzletágnak" van komolyabban szervezett formája is, a környékünk legnagyobb ilyen bolhapiaca Hudiksvalltól mintegy 50 km-re található, Bjuråkertől egy kőhajításnyira. Itt egy egyesület gondnoksága alatt zajlik a vásár: ők bérlik a házat (bár inkább csarnok lesz az a mérete miatt), és veszik át az eladóktól a holmikat árusításra.

Minden árucikkre ráragasztanak/függesztenek egy kis cetlit, ezen szerepel az eladó számkódja, és az ár persze. Minden eladott tárgy után 90% az eladó markát üti, 10% az egyesületé, aki az egészet könyveli, bonyolítja, intézi. A nap, illetve hónap végén aztán összesítik, melyik eladó mennyit keresett. A bizalom itt is elengedhetetlen kellék, mondanom sem kell.
Elképzelhető, hogy mekkora a forgalom, hogy ha belegondolunk, az apró tárgyak többsége 2-5-10-20 koronáért kel el, és ezzel együtt napi több tízezer korona forgalmat bonyolítanak, a hét minden napján (egy belső "informátorunk" szerint).

 Itt aztán tényleg minden van, még talán rézfán fütyülő rézangyal is!

Az egyik sarokban Csipkerózserika is rábukkant rég elfeledett rokkájára...

Jónéhány órát bóklásztunk a kincsek között, és nem meglepő módon mindenki talált valami "nélkülözhetetlenül fontos" kacatot, ami nélkül nem is értjük, hogy lehettünk meg eddig!
Anya egy szép tálat, kendőt, mécsestartót, Apa fa-réz gyertyatartókat és kézzel öntött gyertyákat, Erki egy kis madárkát (Csúszka) és egy kőtojást a gyűjteményébe, Marci pedig egy ninját és egy kisautó-kilövő szerkezetet. A többi lelet egyelőre nem publikus, mert azokból meglepetés lesz!

Hazafelé menet még beugrottunk egy kávéra Sonjához, a közelben lakó egyik kedves ismerősünkhöz és tanárunkhoz, aki már sok-sok órát töltött azzal, hogy svédül tanítson minket, s megismertessen bennünket a svéd kultúrával, a szokásokkal és a svédek gondolkodásmódjával. Sonja egyébként nagy kedvelője a loppisnak, saját bevallása szerint is vagyonokat hagyott már ott, s ha esetleg az a nagyon nagy zsibvásár leégne vagy bezárna, másnap nála meg lehetne nyitni egy hasonlót.

Most már ideje továbbeveznünk. Vajon milyen kalandok várnak még ránk?